Schwicker Alfréd

Schwicker Alfréd (Nagybecskerek, 1864. március 22. – Budapest, 1950. március 28.) bölcseleti doktor, főreáliskolai tanár, vegyész, Schwicker Bruno testvéröccse, Schwicker János Henrik tanár fia.

Életútja

Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte és 1887-89-ben ugyanott tanársegéd volt Than Károly mellett az egyetem kémiai intézetében. 1890-ben nyert tanári oklevelet a vegytanból és természetrajzból. 1889-től tanár a pozsonyi állami főreáliskolában; 1895-től fogva pedig vezetője a pozsonyi állami vegykísérleti állomásnak, majd a pozsonyi orvos-természettudományi egylet titkára lett. 1916-tól mint az Országos Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás főigazgatója működött. Külföldi szaklapoknak munkatársa volt.

Munkái

• Adatok a szulfitek és tioszulfátok konstitutiójához. Bpest, 1889.
• A kálium hypojodit átalakulásának sebessége. U. ott, 1894.
• Chemia. Pozsony, 1901. 11 ábrával. Két rész. (Tudományos Zsebkönyvtár 77., 93.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908.  
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. TORONTÁL VÁRMEGYE IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET. Irta Vende Ernő tanár.

További információk

• Pallas Nagy Lexikona XIV. 1005. l.
• Kalmár Elek, Középiskolai tanári Névkönyv. Lőcse, 1907. 244. l.
• A magyar társadalom lexikonja. 2., bőv. kiad. Bp. 1931. A Magyar Társadalom Lexikonja Kiadóvállalata.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.