Főmenü megnyitása

Sevillai Szent Leander (Cartagena, 549 előtt, február 27.Sevilla, 600. március 13.) latin nyelven író középkori hispániai püspök, egyházi író, Sevillai Izidor bátyja, Cartagenai Fulgentius történetíró és Szent Florentina öccse. A gótok katolikus hitre térítésének elkezdője.

Sevillai Szent Leander
San Leandro.jpg
püspök
Születése
549 előtt (talán 534) február 27.
Cartagena
Halála
600. március 13. (?)
(kb. 50–60 évesen)
Sevilla
Tisztelete
Tisztelik Ortodox kereszténység
Római katolikus egyház
Ünnepnapja március 13.
Ortodox kereszténység
Római katolikus egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Sevillai Szent Leander témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

MűködéseSzerkesztés

Életében Hispánia az ariánus vizigótok uralma alatt állt. A barbárok számbelileg azonban jócskán alatta maradtak a helyi, katolikus lakosságnak, melyek a helyi közösségeket irányító, nemesi származású katolikus püspökök uralma alatt álltak. Nem volt ritka, hogy az őshonos arisztokrata családok a barbárokat kizárva egymás között házasodtak, és mintegy hitbizományként egy-egy terület összes egyházi tisztségét betöltötték, számos püspököt, illetve szentet adva az egyháznak. Így Leander öccse, Izidor éppen őt követi majd a sevillai püspöki székben, öccse, Cartagenai Fulgentius Astigi püspöke, nővére, Florentina pedig egy női kolostor vezetője lett. Ilyen minőségükben azután a keresztény univerzalizmus jegyében hozzájárultak a helyi uralkodó réteg és az új népek előkelőinek összeolvadásához. Ennek a folyamatnak a kezdetét jelzik az olyan keresztelések, mint Klodvigé a galliai Szent Remigius által, vagy éppen Rekared királyé Sevillai Leander közreműködésével.

Miután apja, Severianus 554 körül a gótok által feldúlt Cartagenából Sevillába költözött, Leander belépett a bencés rendbe. Az akkori gót uralkodó, Leovigild a két fiát Hermenegildet és Rekkaredet a saját társuralkodójává tette. Hermenegild azonban hamarosan, 580-ban – Leander hatására – katolizált, ami miatt polgárháború tört ki az ariánus uralkodók és Hermenegild között. Ennek a harcnak a során Hermenegild Konstantinápolyba küldte Leandert, hogy bírja rá II. Tibériosz császárt csapatok küldésére. Leander Konstantinápolyban találkozott Gergellyel, a későbbi római pápával. 584-ben Leandert Sevilla püspökévé és a mai Andalúzia metropolitájává nevezték ki. Hispániába való visszatérése után azonban pártfogóját, Hermenegildet megölték (585). 586-ban azonban, apja halála után Rekkared úgy döntött, hogy ő is katolizál. Erre az aktusra végül az 589-es III. toledói zsinaton került sor.[1]

590-ben Gergelyt, Leander barátját római pápává választották. Ezt követően a két egyházi méltóság kiterjedt levelezést folytatott egymással, melynek jelentős része fennmaradt. Ebből, valamint Nagy Szent Gergely előszavából tudjuk, hogy Leander buzdította őt a Moralia in Job megírására. Leander és Gergely kapcsolatában jól megmutatkozik a pápaság azon törekvése, hogy maga alá hajtsa a nyugati egyház összes jelentősebb püspökségét. Leander mindvégig elismeri Róma elsőbbségét, ezért cserébe 599-ben Gergely palliumot küldött neki.[2]

Műveiből, a fent említett levelezésen túl csak két írása maradt fenn: De institutione virginum et contemptu mundi (A szüzek oktatásáról és a világ megvetéséről), mely egy, a nővére számára készített apácazárda-szabályzat volt. Fennmaradt továbbá a gótok áttérése miatti egyházi győzelemről szóló homíliája (Homilia de triumpho ecclesiæ ob conversionem Gothorum).

JegyzetekSzerkesztés

  1. Adamik, 389-390
  2. Markus, Nagy Szent Gergely, 230.old

ForrásokSzerkesztés

  • Adamik Tamás: Latin irodalom a kora középkorban 6-8. század. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2014. ISBN 9788081018213
  • Brown, Peter: Az európai kereszténység kialakulása, Atlantisz Kiadó, 1999. ISBN 9639165328
  • Markus, Robert: Nagy Szent Gergely. Paulus Hungarus & Kairosz Kiadó, Budapest, 2004. ISBN 9639484067
  • Markus, Robert: Az ókori kereszténység vége. Kairosz Kiadó, Budapest, 2010. ISBN 9789636623685

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés