A Siva hipotézis, más néven koherens katasztrófizmus, az az elképzelés, hogy a Földön a globális természeti katasztrófák, például a kihalási események rendszeres időközönként történnek a Napnak a galaxisunkhoz (Tejútrendszer) viszonyított időszakos mozgása miatt. Siva az egyik legfőbb hindu isten, tomboló erejével ő vet véget az adott korszak, majd megteremti (újra) a világot.

A kezdeti elmélet 1979

szerkesztés

William Napier és Victor Clube 1979-es Nature-ben megjelent cikkükben („A Theory of Terrestrial Catastrophism”)[1] közölt elméletük szerint a Tejútrendszer síkját átszelő Naprendszer gravitációs zavarokat okoz az azt körülvevő Oort-felhőben, amelyek megzavarhatják-módosíthatják a benne lévő üstökösök mozgását. Ez a zavar üstökösöket indít a belső Naprendszer felé, ami növeli a Földet érő becsapódásuk esélyét. A szerzők feltevése szerint ennek eredményeképp a Földön körülbelül 30 millió évente nagy becsapódási események következnek be (például a kréta-paleogén kihalási esemény).

Rampino későbbi munkája

szerkesztés

1984-től kezdődően Michael R. Rampino a feltevést ellenőrző kutatási eredményeket tett közzé. Rampino minden bizonnyal tisztában volt Napier és Clube korábbi publikációjával, erre utal Rampino és Stothers 1984-es Nature -hez írt levele.[2]

Napier és Clube "Földi katasztrófaelmélet", az 1990-es években Rampino és Bruce Haggerty Shiváról, a pusztítás hindu istenéről nevezte el.[3] 2020-ban Rampino és munkatársai nem tengeri bizonyítékokat tettek közzé, amelyek megerősítették a Shiva-hipotézist alátámasztó korábbi, tengeri bizonyítékokat.[4]

Hasonló elméletek

szerkesztés

A Nap áthaladása a galaxis nagyobb sűrűségű spirális karjain, nem pedig a galaxis síkján, feltételezhetően egybeeshet a Földön bekövetkező tömeges kihalással.[5] A Napunknak a galaxis spirálkarján való áthaladásának hatásait a CO adatok újraelemzése azonban nem tudta alátámasztani.[6]

A Shiva-hipotézis egy újabb elméletet inspirálhatott: a Nemezis nevű barna törpe 26 millió évenként okoz kihalást, ami némileg eltér a 30 millió évtől.[7]

  1. Napier (1979). „A theory of terrestrial catastrophism”. Nature 282 (5738), 455–459. o. DOI:10.1038/282455a0.  
  2. Rampino (1984). „Terrestrial mass extinctions, cometary impacts and the Sun's motion perpendicular to the galactic plane”. Nature 308, 709–712. o. DOI:10.1038/308709a0.  
  3. Rampino (1996. február 1.). „The ?Shiva Hypothesis?: Impacts, mass extinctions, and the galaxy”. Earth, Moon, and Planets 72 (1–3), 441–460. o. DOI:10.1007/BF00117548.  
  4. Rampino (2020). „A 27.5-My underlying periodicity detected in extinction episodes of non-marine tetrapods”. Historical Biology 33 (11), 3084–3090. o. DOI:10.1080/08912963.2020.1849178.  
  5. Gillman (2008. november 3.). „The galactic cycle of extinction”. International Journal of Astrobiology 7 (1), 17–26. o. DOI:10.1017/S1473550408004047.  
  6. Overholt (2009). „Testing the Link Between Terrestrial Climate Change and Galactic Spiral Arm Transit”. The Astrophysical Journal 705 (2), L101–L103. o. DOI:10.1088/0004-637X/705/2/L101.  
  7. Leslie Mullen: Getting WISE About Nemesis. Astrobiology Magazine. [2010. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 11.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Shiva hypothesis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.