Shtama-hágó
A Shtama-hágó (albán Qafa Shtamës vagy Qafa e Shtamës) hágó Albánia északnyugati részén, 1218 méteres tengerszint feletti magasságban, amely a Szkander bég hegyvidék és a Kruja–Dajt-hegyvidék közötti átjutást biztosítja a Lezha–Tiranai-síkság és a Mat völgye, Kruja és Burrel városai között.[1] Napjainkban ide tart a Krujából kiinduló SH38-as jelű főút, innen keleti irányban azonban már csak a terepjáróval járható SH37-es út vezet tovább Burrelbe.[2] A hágó környékén, 2000 hektáron terülnek el az 1966-ban létesített Shtama-hágói Nemzeti Park feketefenyvesei, cserjései és havasi legelői.[3]
| Shtama-hágó | |
| Földrajzi adatok | |
| Országok | Albánia |
| Legmagasabb pont | 1232 m |
| Elhelyezkedése | |
 Shtama-hágó
Pozíció Albánia térképén
| |
 é. sz. 41° 31′ 14″, k. h. 19° 53′ 53″Koordináták: é. sz. 41° 31′ 14″, k. h. 19° 53′ 53″ | |
A Shtama-hágó már az ókorban fontos közlekedési útvonal volt a tengerparti Epidamnosz polisza, később Albanopolisz és az illír hátország között. A középkorban hasonló szerepet töltött be, különösen a 15. században, amikor a Krujában székelő Kasztrióta György albán fejedelem használta előszeretettel a dibrai hátország megközelítéséhez.[4] A hágónál található az Anyakirálynő-forrás (Kroi i Nënës Mbretëreshë), amelyet az 1920-as években alakítottak ki az albán királyi család ivóvízellátására. Vizét ma már a közeli üzemben palackozzák, és Qafshtama ásványvíz néven kerül kiskereskedelmi forgalomba.[5] A hágó közelében 1978-ban nyílt meg a hegyvidéki levegő áldásait élvező tüdőszanatórium, majd több gyógyszálló, ezek azonban az 1991-es rendszerváltás után bezártak.[6]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Parqet kombëtare 2018 :47.; Soviet military 1:50,000 scale topographic maps. Москва: Военно-топографическое управление Генерального щаба. 1977–1983.
- ↑ Dienes 2017 :188.
- ↑ Parqet kombëtare 2018 :47., 55.
- ↑ Pasha 2006 :71.
- ↑ Dienes 2017 :152.; Parqet kombëtare 2018 :50–51.
- ↑ Nagel 1989 :135.; Dienes 2017 :152.; Parqet kombëtare 2018 :50.
Források szerkesztés
- ↑ Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638
- ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194
- ↑ Parqet kombëtare 2018: Parqet kombëtare të Shqipërisë (’Albánia nemzeti parkjai’). Drejt. Latif Ajrullai, Rita Petro. Tiranë: Albas. 2018. ISBN 978-9928-282-38-5
- ↑ Pasha 2006: Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006. arch Hozzáférés: 2019. július 22.