Wikipédia

Speakeasy

titkos alkoholmérés

A speakeasy (szintén használják a blind pig vagy blind tiger kifejezést is) alatt az USA-ban a szesztilalom idején (1920–1933, egyes államokban tovább) működtetett titkos alkoholmérést értik, ill. a jelenlegi retro bárokat, melyek az egykori speakeasy-k hangulatát idézik. Ebben az időszakban az alkohol tartalmú italok eladása, előállítása, szállítása is tiltott volt az Egyesült Államok teljes területén.[1] Ezek a szesztilalom végével teljesen felszámolódtak, majd a 2000-es évek elejétől indult a stílusukat utánzó klubok megjelenése.[2]

A New York-i 21 Club 2006-ban, amely egykor speakeasy volt
A Waldorf Astoria Hotels szállodalánchoz tartozó Arizona Biltmore Hotelben a szesztilalom idején annak egyik termében, a Mystery Roomban működött egy speakeasy

Eredetileg szlengkifejezés volt, melynek jelentése többek között hangtompítós puska, ill. parittya is volt,[3] habár az 1823-as brit szlengszótárban már „csempészház” jelentéssel utalnak rá. Az USA-ban az 1880-as években jelenik meg, egy 1889. március 21-i, Pittsburgh régiójába tartozó újságban „engedély nélküli szalon”-ként említik.[4] Valószínűleg azért nevezték speakeasy-nek, mivel ezeken a nyilvános helyeken visszafogottabban kellett szórakozniuk, nehogy a szomszédok a rendőröket riasszák, vagy a hatóságok figyelmét felkeltsék.[5][6][7]

Története szerkesztés

Habár a speakeasy-k illegálisak voltak, mégis több közülük igen népszerűvé vált a szesztilalom alatt. Némelyiket szervezett bűnözők működtették. Még ha a rendőrség, vagy a szesztilalom mellett működő hatóságok ügynökei gyakran razziáztak is, és le is tartóztattak egy-egy tulajdonost, ennek ellenére jövedelmező volt és virágzott az üzlet. A speakeasy-k gyorsan az amerikai kultúra részévé váltak, ahogy a különböző etnikumúak, fehérek, feketék közösen töltötték ezekben idejüket.[8]

Egy másik változás volt a nők nagyobb mérvű jelenléte. Sok vállalkozás úgy alakította át titkos alkoholméréssel is foglalkozó klubját, hogy azt a nők számára is vonzóvá tette.[9] Sőt nők is fektettek be ezekbe a vállalkozásokba. Az amerikai színésznő, Texas Guinan a szesztilalom időszakában több speakeasy-t is nyitott, mint pl. a 300 Club és az El Fey.[10]

 
Flapperek(wd) és kísérőik várakoznak egy speakeasy, a Krazy Kat Klub nyitására 1921-ben

Ezek a klubok és a kultúra kölcsönhatásban is álltak egymással, a speakeasy fókuszponttá vált. Habár még a filmeken sem volt szabad az alkoholfogyasztást mutatni, az mégis megtörtént, az Our Dancing Daughters c. film egyik jelenetében Joan Crawford az asztalon egy speakeasy-ben táncol.[11] Az italok gyakran gyenge minőségűek voltak, rum vagy olcsó likőr, ezek kezdték kiszorítani a 19. századi "klasszikus" koktélokat, habár a tulajdonos ízlése szerint az egész egyszerű italoktól a rendkívül színvonalasig terjedhetett a skála.[12][13]

 
A Mayflower Club, egy felkapott speakeasy Washington, D.C.-ben működött ebben az épületben (2008)

Méretüket tekintve különbözőek voltak, kezdetben viszonylag kis helységek, szórakoztató lehetőség nélkül, akár egy üveggel és két székkel is működhetett egy speakeasy,[14] majd fokozatosan egyre nagyobbá nőttek. A New York-i 21 Club az egyik leghíresebb speakeasy volt, Charlie Berns és Jack Kriendler hálózatában működött, és egészen 2020-ig. A 21 Club speciálisnak számított radar-rendszerével, azaz a portás ha veszélyt észlelt, jelezte a klub belsejébe, ahol egy szerkezet segítségével normális helyszínné alakították át.[15] New Yorkban a The Bath Club, hogy egyedivé váljon, zenészeket is alkalmazott, majd ez hamar elterjedt az egész speakeasy üzletágban.[16]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ "Speakeasy". Merriam-Webster.
  2. ↑ Felten, Eric. „Speakeasies With a Twist”, The Wall Street Journal, 2007. április 14.. [2020. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. január 1.) 
  3. ↑ András T. László, Kövecses Zoltán. Angol-magyar szlengszótár. Maecenas Könyvkiadó (1991). ISBN 963 7425 55 1. Hozzáférés ideje: 2023. február 4. 
  4. ↑ „State Notes”, Harrisburg Independent , 1889. március 21., 1. oldal 
  5. ↑ Funderburg, J. Anne. Bootleggers and Beer Barons of the Prohibition Era. Jefferson, NC: McFarland & Company, 36. o. (2014). ISBN 978-0-7864-7961-0 
  6. ↑ Bill Toland. „Prohibition ended 80 years ago today, but the dry movement never worked here”, Pittsburgh Post-Gazette, 2013. december 4. 
  7. ↑ Small, Andrew: The Secret Lives of Speakeasies – CityLab. Pocket , 2017. április 19. (Hozzáférés: 2019. június 3.)
  8. ↑ Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. ISBN 9781439171691, p. 212
  9. ↑ Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. p. 211
  10. ↑ Sismodo, Christine. America Walks Into a Bar. New York: Oxford University Press, 2011. p. 220
  11. ↑ Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. p. 213
  12. ↑ Shay, "Ten Best Cocktails of 1934", Esquire Vol. 2, December 1934, p. 40.
  13. ↑ Grimes, "Bar, What Bar?", The New York Times, June 2, 2009.
  14. ↑ Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. p. 208.
  15. ↑ Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. pp. 208–209.
  16. ↑ Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. p. 209

További információk szerkesztés

  • Loretta Britten & Paul Math (szerk.): The Jazz Age – The 20s, Time-Life Books, (Our American Century), New York, 1998, ISBN 0-7835-5509-1, (eredeti: Bishop Books Inc., New York, 1969)
  • Gordon Kahn & Al Hirschfeld: The Speakeasies of 1932, Glenn Young Books, New York, 2003, ISBN 1-55783-518-7
  • Thomas Streissguth: The Roaring Twenties – An Eyewitness History, Facts on File Library of American History, Washington DC, 2001, helytelen ISBN kód: 978-0-8160-6423-0

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Speakeasy&oldid=27001177”