„Kína művészete” változatai közötti eltérés

Az ősi kínai épületek túlnyomó többsége a történelem folyamán elpusztult, a történelmi viharok mellett elsősorban a favázas épü­leteket örökösen fenyegető [[tűzvész]]ek miatt, de a [[Mágia|mágikus]] és [[Kínai filozófia|vi­lágnézeti-filozófiai]] alapozású építészeti alapelvek gyakorlatilag változatlanok maradtak hosszú évezredeken keresztül. A szigorúan központosított kínai ál­lam uralkodó [[ideológia]]i felfogása teljesen kifejeződött az építészet­ben: a centrális alaprajz, a pat­riarchális társadalomnak megfe­lelő hierarchikus rend, a természettől való függés felismerése meghatározó elemei lettek a kínai építészeti kultúrának. Ennek megfelelően a kínai építészetben ismeretlenek voltak az európai építészettörténetre oly jellemző éles váltások is: a stílusváltozások Kínában alig észrevehetően, bizo­nyos építőelemek lassú módosu­lásával történtek.<ref name="MH">Magyar Hírlap, 1985-09-07 /Hagyományos kínai építészet </ref>

 

 

A kínai építészet alapeleme mindig az épületcso­port volt, s ez végső soron a pa­raszti gazdaság alapegységére, a ház és udvar elválaszthatatlan összekapcsolódására vezethető vissza: míg az alapmértékegység a négy oszlop állal bezárt négyszög volt, ezt sokszorozták meg gyakorlatilag minden épületben. A favázas építészetben csak az oszlopoknak és a gerendáknak van lényegi szerkezeti funkciójuk, míg a falaknak csak a térelválasztás a feladatuk: vagyis ez utóbbiak bármilyen vékonyak is lehetnek, nyáridőben akár függönnyel is pótolhatóak. Mindez logikusan összefüggött a természet iránti nyitottsággal és a közösségi ellenőrzés elvével. A kínai em­ber, különösen a városlakó, gyakorlatilag sohasem lehetett egye­dül, sohasem zárkózhatott be „négy fal közé”: építészeti környezete is a központi állami akaratot közvetítette felé, szabványo­sított szigorúsággal. A tömörfalas építészet másodrendűnek számí­tott, s többnyire a favázasat igyekezett formai elemeivel utánoz­ni: csak ott alkalmazták, ahol a funkció feltétlenül megkövetelte.<ref name="MH"/> A technika paradoxona, hogy elsősorban ezek a másodrendűnek szánt, az építészeti gondolkodást kevéssé kifejező építmények ma­radtak meg az utókorra: a hidak, a kapuk, s nem utolsósorban a fa­lak, köztük ama nevezetes [[Kínai nagy fal|Nagy Fal]]. <ref name="MH"/>