„Zimonyi csata” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Történelem Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
Hivatkozásjavaslatok funkció: 2 hivatkozás hozzáadva. |
||
34. sor:
==Előzmények==
[[Fájl:Manuelcomnenus.jpg|160px|bélyegkép|bal|I. Manuél Komnénosz]]
1162-ben meghalt [[II. Géza magyar király|II. Géza]] magyar király és a trónon kiskorú fia, a 15 éves [[III. István magyar király|III. István]] követte. [[I. Manuél bizánci császár|I. Manuél]] bizánci császár ezt megfelelő alkalomnak látta, hogy az 1140-es és 50-es években sok gondot okozó királyságot vazallusává tegye. Csapatokkal támogatta az elhunyt király öccseit, [[II. László magyar király|Lászlót]] és [[IV. István magyar király|Istvánt]], akik rövid időre el is tudták foglalni a magyar trónt, de sem a főnemesek többsége, sem az egyház nem fogadta el uralmukat és végül mindkettejüket megmérgezték. Az 1163-ban kikényszerített béke értelmében III. István öccse, [[III. Béla magyar király|Béla]] túszként Konstantinápolyba került, a magyarok pedig átadták volna Dalmáciát és Horvátországot. Az egyezményt nem tartották be, a magyarok megszállták a IV. Istvánnak fenntartott [[Szerémség|Szerémséget]] és a háború kiújult. Bizánc elfoglalta Boszniát, Dalmáciát és a Szerémséget, 1166-ban viszont a [[Dénes ispán|Dénes]], [[Bács vármegye]] ispánja által vezetett magyar hadsereg vereséget szenvedett a bizánci sztratégosztól Zimonynál.
==A csata==
40. sor:
A [[Száva]] dunai torkolatánál lefolyt döntő csatáról Ioannesz Kinnamosz bizánci történetíró tudósított. A bizánci sereg kétharmadban görög, egyharmadban zsoldos és vazallus csapatokból állt. Szokás szerint három részre (jobbszárny, balszárny, zöm) osztották és a Szávának háttal helyezkedett el. A gyalogosok első vonala elé kun és szeldzsuk lovasíjászokat és nyugati zsoldos lovagokat állítottak. A derékhadat maga Kontosztéphanosz vezette és a császári [[varég testőrség]] egy része is ide volt beosztva, ezenkívül elit ''hetaireiai'', lombard zsoldosok, oláh lovasok és 500 páncélos szerb gyalogos ([[Nemanja István szerb fejedelem|Nemanja István]] szerb fejedelem nem sokkal korábban volt kénytelen behódolni Konstantinápolynak). A balszárnyat Georgiosz és Demetriosz Vranasz vezette és görög reguláris és vazallus katonaságból állt. A jobbszárny parancsnoka Andronikosz Lapardasz volt, és ide elit bizánciakat és német, valamint török zsoldosokat állítottak. A szárnyak mögé segédcsapatokat állítottak, amelyek egyben védtek az ellenséges átkarolás ellen és ha lehetőség adódott, maguk karolhatták át az ellenség szárnyait. A derékhad mögött a gyalogosokból (köztük nehézpáncélos szeldzsukokból) és íjászokból álló tartalék kapott helyet.
A magyar hadsereget Dénes bácsi [[ispán]] (az 1180-as években [[nádor]]) vezette, akit a bizánci krónikás Dionüszioszként említ. A magyar derékhad első vonalait páncélozott lovakon ülő vértes lovagok alkották. A görög történetíró szerint a magyar vezér válogatás nélkül rakta egymás mellé a lovasokat és gyalogosokat, de feltehetően ez azt jelentette, hogy a gyalogosokat a lovasság mögé vonták, mivel a csatát lovasrohammal akarták eldönteni. Honiatész leírása szerint a magyar sereg lovagokból, íjászokból és könnyűgyalogosokból állt.
A csata kezdetén Kontosztéphanosz parancsa szerint a csatarend előtt felsorakozott bizánci könnyűlovasok a magyar sereg felé vágtattak és nyilaikkal megpróbáltak támadást kiprovokálni. A bizánci hadvezér terve az volt, hogy a rohamozó magyar nehézlovasok hadrendjét felbontsa és a lovasíjászok kitérő manőverével a roham lendületét megtörje. Bár a nyilak kevés kárt okoztak, a magyar derékhad támadásba lendült. A könnyűlovasoknak kétoldalt sikerült kitérniük, de a bizánci balszárny megtört - maga Demetriosz Vranasz is megsérült és fogságba esett - és a fele megfutamodott és átmenekült a Száva túlpartjára, ahol rendezték soraikat. A derékhadnak és a jobbszárnynak sikerült tartania a magyarok rohamát. Kontosztéphanosz ezután jobboldalt ellenrohamot vezényelt és az újrarendezett balszárny is átkarolta a magyar jobbszárnyat, melyet feltartott a nem megfutó két balszárnyi ezred. Véres kézitusa következett, melyben a láncingek ellen különösen hatékonynak bizonyultak a bizánci elit egységek buzogányai. Kontosztéphanosz ekkor bevetette minden tartalékát, ellentámadást indított középen és visszanyomta a magyarok sorait. A magyar sorok megtörtek, majd menekülni kezdtek. A bizánciak elfogták az ökrök vontatta kerekes emelvényre szerelt magyar hadizászlót is. Dénes ispán elvesztette a lovát, de sikerült elmenekülnie. A Dunán át menekülők egy részét a bizánci folyami flotta fogta el vagy ölte meg. Összesen 800 magyar esett fogságba, köztük öt ispán. A csatatéren kétezer vértet és számolatlan sisakot, pajzsot és kardot szedtek össze.
| |||