Eszméi terjesztésének másikmás''ik eszközéül a sajtót választotta, amihez tárgyat először kedvenc szakterülete, a lótenyésztés szolgáltatott. [[1828]]-ban jelent meg e téren alapvető röpirata a ''Lovakrul'',<ref>[[Németh László (író)|Németh László]] így ír erről a műről: „A ''Lovakrul'' jelentősebb könyv, mint a Széchenyi-tanulmányok átsuhanó megjegyzéseiből gondolhatná valaki. Széchenyi egész vallása, harcmodora készen van benne.” N. L.: ''Széchenyi'' (in: ''Az én katedrám'', Budapest, 1983; 471. old.)</ref> amelyben hosszas tanulmányai során'' szerzett tapasztalatai után a lótenyésztés nemzetgazdasági fontosságát fejtegeti, valamint a hazai lótenyésztés elmaradottságát és annak okait ismerteti. Szerinte „csak magunktól függ, hogy a világ minden vásárait lovainkkal elboríthassuk és hogy a magyar ló mindenütt érdemlett elsőbbséget nyerjen”.
