„Idő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→További információk: Cikk Az idő arcai című tárlat alapján az időszemlélet változásáról |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Visszaállítva Vizuális szerkesztés |
||
37. sor:
=== Érdekességek ===
* Egy másodperc kb. 1,855×10<sup>43</sup> [[Planck-idő]] hosszúságú.
* A [[Univerzum|világmindenség]] kb. 4,3×10<sup>17</sup> másodpercnyi idős az [[ősrobbanás]] elmélete alapján, ami kb 8×10<sup>60</sup> Planck-időnek felel meg.
* Az átlagos emberi élet kb. 3,9×10<sup>52</sup> Planck-idő.
* 2006-ban a legrövidebb közvetlenül mért időtartam, az attomásodperc 10<sup>−18</sup> nagyságrendű, ami kb. 10<sup>26</sup> Planck-időnek felel meg.
== Meghatározások és szabványok ==
98. sor:
A másodperc hivatalos meghatározása a következő:
<blockquote><em>A másodperc a cézium-133 atom alapállapotában a két hiperfinom szint közötti átmenetnek megfelelő sugárzás 9 192 631 770 periódusa.</em></blockquote>▼
▲A másodperc a cézium-133 atom alapállapotában a két hiperfinom szint közötti átmenetnek megfelelő sugárzás 9 192 631 770 periódusa.
</em></blockquote>▼
Az 1967 előtti meghatározás a következő volt:
<blockquote><em>A másodperc a tropikus év 1900. január 0 [[Efemerisz idő|földi idő]] szerinti 12 órakor mért 1/31 556 925,9747-ed része.</em>▼
▲A másodperc a tropikus év 1900. január 0 [[Efemerisz idő|földi idő]] szerinti 12 órakor mért 1/31 556 925,9747-ed része.
</blockquote>
132 ⟶ 128 sor:
== Az idő lényegéről alkotott uralkodó nézetek ==
<blockquote><small><em>Az idő a legérdekesebb dolgok egyike. <br />
Szubjektív és objektív egyszerre. <br />
Elmúlt és lesz. <br />
A múltat felidézzük, kutatjuk, a jövőt tervezzük, megpróbáljuk megjósolni az elkövetkezőket.<br />
Legrövidebb a jelenben. Mire megragadnánk, tovatűnik. <br />
::::[https://web.archive.org/web/20130525050459/http://ido.blogter.hu/ --Ismeretlen Blogoló]</em></small></blockquote>
Az idő tehát a [[változás]] mérésére szolgáló fogalom, melyről az idők során különböző nézetek alakultak ki:
149 ⟶ 143 sor:
Ugyanakkor a fizikában mi az időt a térrel együtt ún. [[alapmennyiség]]nek tekintjük, minthogy minden más fizikai fogalmat – mint sebesség, erő, energia stb. – ezek segítségével határozzuk meg. Emiatt tehát az idő fogalmát csupán operációs módon definiálhatjuk, azaz leírjuk az alkalmazott mérési módozatot és a választott mértékegységet. Ezt nevezzük '''fizikai idő'''nek.
Másrészről pedig, minthogy az idő csupán valami megfigyelt [[változás]]sal együtt értelmezhető (legyen az valamilyen mozgás, vagy bizonyos események feltűnése), az időt általában e megfigyelésekhez viszonyított relatív mennyiségnek tekintjük. Az [[ősrobbanás]] (''Big Bang'') elmélete óta azonban lehetővé vált az ún. galaktikus időszámítás is, ami világunkban abszolút időnek tekinthető. E tekintetben az időt a világmindenség [[Entrópia|entrópiájának]] növekedéseként értelmezhetjük, és bizonyos értelemben alapot adhatunk a newtoni abszolút idő fogalmának.
Itt említjük meg a későbbiekben leírt, a személyesen érzékelt időre utaló ún. '''Bergson-idő'''-t is.
158 ⟶ 152 sor:
[[Fájl:Weathered growth rings at Aztec Ruins National Monument.jpg|right|230px|thumb|Évgyűrűk egy fatörzsben, amelyet az [[új-mexikó]]i [[Aztec Pueblo]] egyik építkezésén használtak a [[12. század]] elején]]
<blockquote><small><em>Az Idő Kereke forog, jönnek-mennek a korok. Emlékek lassan legendákká halványulnak, majd mítoszokká válnak, s lassan a feledés homályába merülnek, mielőtt a kor, melyből eredtek, visszatérhetne. …Egy korban, amely még nem jött el, egy korban, amely rég elmúlt már, a Fény és az Árnyék újra vívja soha véget nem érő háborúját.▼
▲Az Idő Kereke forog, jönnek-mennek a korok. Emlékek lassan legendákká halványulnak, majd mítoszokká válnak, s lassan a feledés homályába merülnek, mielőtt a kor, melyből eredtek, visszatérhetne. …Egy korban, amely még nem jött el, egy korban, amely rég elmúlt már, a Fény és az Árnyék újra vívja soha véget nem érő háborúját.
<br />
::::[http://www.beholder.hu/?m=bolt&cikk=4763 --Fantázia Regény (Robert Jordan - Az idő kereke)]</em></small></blockquote>
A külvilággal érzékszerveinken keresztül tartunk '''tanult''' kapcsolatot. Hasonlóan, az idő észlelését is a közösségi tapasztalataink során sajátítjuk el. Az időhöz kulturális környezetünk által támasztott elvárások és társadalmi normáknak megfelelően viszonyulunk. Ezek legtöbbje életkorunk és helyzetünkkel együtt változik, s így életünk folyamán szinte minden múló [[kairosz|pillanat]] személyre szabott élménynek minősül. A tudományokban használt [[Absztrakt tudomány|absztrakt]] időfogalommal szemben hétköznapi ember élete a munkája, ünnepnapjai és egyes rendkívülinek tartott pillanatok emlékezetessé való tételével múlik. Legtöbbünk a jelenben élünk, s olykor szeretnénk megállítani az időt, vagy – legalább átmenetileg – függetleníteni magunkat tőle, s megpróbáljuk fürkészni a bizonytalan jövőt. Személyes időszámításunk születésünk után kezdődik, de tudatunk csak sokkal később válik képessé felfogni a múló idő fogalmát. Felnőtt korunkban azután semmi nem figyelmeztet bennünket jobban az idő múlására mint a feltartóztathatatlan öregedés és a közelgő halál tudata.
176 ⟶ 168 sor:
=== Nemzeti időtudat ===
Az egyéni életünk mellett, legtöbbünk ismerjük szüleinket, felmenőinket, [[Család (szociológia)|családi]] örökségünket és rokonainkat, s tudatában vagyunk annak, hogy mi egy nemzedéki láncolat tagjai vagyunk. Ezzel az egyéni életidőnk némileg kitágul mely az ősök tiszteletével, hagyományok ápolásával és a történelem ismeretével erősödik. A falvak népe, a földművesek és iparosok számára a nagyobb időtávlatok gondolata nehezen volt elsajátítható, mert az emlékezet három [[generáció]]n alig terjedt túl. Inkább a múlt [[hős]]i figurái váltak a történelmi emlékezet tudatosulásának eszközeivé. [[Magyarország]]on a [[nemzet]]i öntudat a [[reformkor]]ban, a [[Polgárság|polgárosodás]] folyamatával párhuzamosan fogalmazódott meg és alakult ki. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]]ot követő [[kiegyezés]] ([[1867]]) hozta létre azt a társadalmi légkört, ami a következő harminc évben lehetővé tette a [[honfoglalás]] ezeréves megünneplésére való nemzeti felkészülést. Az emlékezés és számvetés ezen különleges alkalma a nemzeti időtudat olyan különleges kikristályosodásához vezetett, amely a mindennapi élet körülményei között nem észlelhető, csak eszmeileg megfogható időtartamra terjedt ki. Az [[1896-os millenniumi ünnepségek]] erőt, biztonságot, optimizmust sugalltak, a művészi alkotások a nép alkotóművészetének erejét, az elmúlt idők dicsőségét és a jövő reménységét mutatták. Ebben a három évtizedben – manapság elképzelhetetlen méretű építkezés keretében – épült fel [[Pest (történelmi település)|Pest]] jelenlegi térképe, [[Gustave Eiffel]] tervezte a [[Nyugati pályaudvar]] épületét, s a világ második [[Millenniumi Földalatti Vasút|földalattiját]] [[Budapest]]en építették…
=== Idő érzékelése ===
E példákból is kiviláglik, hogy mindennapjainkban az időt nem annyira fogalmilag fogjuk fel, mint inkább kézzelfogható jelenségekkel társítjuk: [[Metafora|Metaforákat]] alkotunk és azt mondjuk például, hogy az idő
A [[kairosz|pillanat]] tehát az emberi észlelés természetes biológiai működésének megnyilvánulása. E pillanatok értéke nyilvánvalóan nem egyforma, s az egyidejű érzékelők számára is meglehetősen különböző lehet. A pillanatok rögzítése, megőrzése az [[írás]] bevezetésétől a [[fényképezés]]en át a modern információhordozókon át és a tárgyak szimbolikus jelentésével történik. A személyes értékeken túl, a múlt megőrzésének a társadalomépítés keretében hatalmi, politikai jelentősége van. A múlt mítoszai, legendái és történelme mind a jelenlegi és a jövő aspiráló hatalmának szervező eszközei. Például [[Heribert Illig]] kutatásai kimutatják [[III. Ottó német-római császár]]nak a múlt ilyen célú alkalmazását.
194 ⟶ 186 sor:
Az [[Biblia|Ószövetségben]], a Prédikátorok Könyvében [[Salamon zsidó király|Salamon]] (970-928 K.e) az időt az élet rendjébe illeszkedő események ritmusaként írja le:
<blockquote><em>„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van minden dolognak az ég alatt.<br />▼
▲„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van minden dolognak az ég alatt.<br />
Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.<br />
Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.<br />
203 ⟶ 194 sor:
Ideje van a tépésnek és ideje a varrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.<br />
Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.”<br />
::::Prédikátorok Könyve 3:1-8</em></blockquote>
Azonban [[Jézus]] az időről nem a mindennapi élet rendje, hanem a megváltás viszonylatában beszél:
▲::::Márk 1:15</em></blockquote>
▲ „Betelt az idő, és elközelített már az Isten Országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”.<br />
::::Ap Csel 1:7</em></blockquote>
▲ „Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.”.<br />
== Idő a filozófiában ==
Az idő az [[ontológia]] (~léttan) és [[episztemológia]] (~eredettan) kutatásainak központi tárgya. A tárgy főbb kérdésköreihez tartoznak olyan [[dilemma|dilemmák]], mint hogy létezik-e az idő és tér tudattól függetlenül, hogy csak együtt, vagy külön is léteznek-e, mi az oka az idő látható egyirányúságának, hogy léteznek-e idők a jelen pillanaton kívüli is, valamint az időbeli azonosságot érintő kérdések is.
Az időről talált legkorábbi feljegyzés [[Ptahhotep]]től, az [[Ókori Egyiptom|egyiptomi]] ötödik dinasztia alatt élt [[Vezír (ókori Egyiptom)|vezírtől]] származik, aki azt írta, hogy „Ne csökkentsd a folyó kívánság idejét, mert az időpazarlást a lélek
Ezután sok ókori gondolkodó írt hosszú értekezéseket az időről. Egy híres analógia az élet idejét a homokóra homokjának az órán való átfolyásához hasonlította. Az óra felső részén lévő homok a jövőt jelképezte, az áthulló szemek a jelent, míg az alul lévő halmaz a múltat képviselte. A múlt egyre terjeszkedik a jövő rovására, s a változás a jelenen keresztül történik.
[[Hérakleitosz (filozófus)|Hérakleitosz]] folyó-metaforájában a pillanat az idő folyóján hajózó történés. A zsidóktól eltérően a görögöknek nem volt elképzelésük a teremtésről, úgy vélték, hogy a [[kozmosz]] mindig is létezett; így számukra az idő az asztronómiai ciklusoktól elválaszthatatlan volt és az anyagot, a formát örökké létezőnek vélték. Az emberi létet pillanatnyinak tartották, mint ahogy [[Jean-Pierre Vermant]] is azt írta, hogy az ember ''„feltűnik hogy eltűnjön mint az árnyék vagy a
[[Hippói Szent Ágoston]] is a '''[http://mek.oszk.hu/04100/04187/04187.htm Vallomások]''' című művének [http://mek.oszk.hu/04100/04187/04187.htm#202 11.könyvében] azon tűnődik:
239 ⟶ 225 sor:
[[Isaac Newton|Newton]] abszolút-tér és -idő (Newtoni Idő) értelmével ellentétben, [[Immanuel Kant|Kant]] a '''[[A tiszta ész kritikája]]'''<ref>Kant, Immanuel'': A tiszta ész kritikája'' (ford. Kis János; jav. kiad.), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2004, {{ISBN|9789639165717}}</ref> című munkájában az időt a térhez hasonlóan, tapasztalattól függetlenül érzékelhetőnek (Kanti Idő) írta le. Szerinte sem a tér, sem az idő nem valóság mint az anyag, hanem mindkettő a megfigyelő egy, az alany tapasztalatainak értelmezéséhez szükséges eszmei szerkezet része. A térbeli mérések a tárgyak fizikai távolságát, míg az idő mérésével az események időbeli távolságát határozzuk meg. Kant filozófiájában az idő nem egy fogalom, hanem egyfajta ''a priori intuíció''. Az idő se nem végtelen, se nem véges, minthogy az csupán saját intuíciónk egy formája. A dolgok sem időben, sem térben nem léteznek magukban. Ha összevetjük az idő fogalmát benyomásainkkal, megállapíthatjuk, hogy az idő néha elillan, máskor szünetelni látszik, néha világosnak, máskor homályosnak érezzük.
[[Gottfried Wilhelm Leibniz|Leibniz]] is ehhez hasonlóan az időt és teret az események közötti kölcsön-viszonyok leírására szolgáló fogalmi szerkezetnek gondolta és azt írta, hogy [https://web.archive.org/web/20140912103211/http://www.kirjasto.sci.fi/leibnitz.htm ''„Én a teret valami viszonylatnak tartom, mint amilyen az idő.”'']. Szerinte a tér és idő valóságként kezelt ideális viszonyok. Annyiban tényleg valóságosak, amennyiben az anyagi különbségeket szimbolizálják, de illúziók, amennyiben
# a tér vagy idő magában lévő dologként értelmezett, vagy # a tér- és időbeli viszonyok az anyaghoz képest redukálhatatlan lényegként értelmezettek, vagy # a kiterjedés, vagy tartam valóságként, vagy ha csak az anyag alapvető tulajdonságaként is értelmezett [http://www.iep.utm.edu/l/leib-met.htm#H7]. A Newton és Leibniz nézetei közötti eltérések a híres [https://web.archive.org/web/20071001163410/http://www.bun.kyoto-u.ac.jp/~suchii/leibniz-clarke.html Leibniz-Clarke levelezésben] éleződtek ki. Az [[egzisztencializmus]] központi témája a lét és idő viszonyának kérdése. A [[Lét és idő]] szerzője [[Martin Heidegger|Heidegger]] sajátos új értelmet ajánlott az idő fogalmára. Szerinte a filozófia hagyománya az időt -hibásan- az örökkévalóság mozgatható képének tartja. Kimutatta, hogy ez a nézet csak az örökkévalóságból tekintve értelmezhető, s mivel az ember nem tapasztalhatja az örökkévalóságot, s nem tekintheti a világot onnan, az idő jelenségét is csak saját halandó és véges helyzetéből értelmezheti. A filozófia hagyományaival ellentétben, Heidegger szerint az idő saját lényegének értelmét nem az örökkévalóságban, hanem a halálban találja meg [http://www.inaplo.hu/nv/200203/15.html]. Nézeteit [[Emmanuel Lévinas]] és [[Maurice Blanchot]] is vitatta.
[[Henri Bergson]] úgy találta, hogy az idő se nem valóságos egynemű közeg, se nem szellemi szerkezet, hanem valami, aminek '<nowiki/>'''tartam''''a van. Bergson ezt a „tartam”-ot a valóság lényegi részét képező alkotóképességnek és emlékezetnek tartotta, melyet a képzelet egyszerű intuíciójával lehet csak megfogni. A '''Bevezetés a metafizikába''' című művében három érzékletes képet mutat be e „tartam” fogalmának megvilágosítására és a '''Teremtő fejlődés''' (1907)-ben részletesen kifejti hogy az idő nem matematikai absztrakció, tárgyilagosan mérhető „óra-idő”, hanem egyfajta személyi érzékelés, mint a gyönyör, vagy szépség.
Az idő e személyes élményként való értelmezése (Bergson idő) az alapja a gyakran emberi hanyagságnak tűnő „idő-hajlás”-jelenségnek is. Kifejezések, mint „indián-idő” (az időpontokat rugalmasan kezelőkre), vagy „Clinton-idő” (az értekezlet fél óra késéssel indul és két óra késéssel ér véget) és az unalomról ismert élmény (…elmúlt húsz percben csak két perc telt el…), valamint az idő „zsugorodása” (mint: „…Az a pillanat tíz évig tartott.”), stb. is erre utalnak.
260 ⟶ 250 sor:
=== Tartós és állandó ===
A tárgyak állandóságáról alkotott nézetek bizonyos értelemben hasonlóak. A tartósságot vallók úgy látják, hogy az időben létező tárgyak teljesen különböző időkben léteznek, azaz a létezés minden alkalmát a múltbeli, vagy jövőbeli alkalmaktól valahogy elválasztva kell értékelnünk, még ha számszerűen azok meg is egyeznek. Az állandóságot vallók – például [[David Lewis (filozófus)|David Lewis]] – ugyanakkor úgy tartják, hogy az időben létező tárgyak folyamatos valóságként léteznek, és mi azok összes időbeli létezésének egészét tartjuk a tárgyak egészének. Ez megegyezik a hagyományos nézettel, mely a velünk született belső értelmeinkből származik. Például, mikor valakivel beszélgetek, beszélgetőtársamat teljes egységként kezelem, s nem csupán egy átmeneti lény egy részeként.
Megfigyelhető, hogy a legtöbb esetben a Jelen és Tartós, valamint a Örök és Állandó nézetek összetartanak, bár elvétve találkozhatunk kivételes véleményekkel is.
321 ⟶ 312 sor:
Bizonyos elképzelések szerint lehetséges, hogy a [[Univerzum|világmindenségnek]] az elméletileg megfigyelhető határain túl is vannak részei. Ha a tágulás valóság, akkor ez valószínű lehet, mert az exponenciális tágulás nagy régiókat nyomna megfigyelésünk horizonján túlra. Más elképzelések ellenőrizetlen feltételezéseken alapulnak:
* A [[Hartle-Hawking határérték-állapot]] szerint a téridő egésze véges, az [[ősrobbanás]] az idő határát képviseli a szingularitás szüksége nélkül.
* A [[Brane-kozmológia]]i modellek szerint a tágulás a [[húrelmélet]] membránjaiban létrejövő mozgás eredménye. Az ún. [[ekpyrotic]] (görög ~tűzből) modell, a húrelmélet egyik fajtája, melyben az ősrobbanás a membránok ütközésének eredménye. A [[ciklikus modell]] szerint az ekpyrotic modell periodikus.
* A [[kaotikus tágulás]] elmélete szerint a kvantum-gravitációs-habban az ősrobbanás helyenként és időnként történik, s mindegyik eredménye egy [[Univerzum|világmindenség-buborék]], a saját Big Bangjéből való kiterjeszkedéssel.
329 ⟶ 320 sor:
=== Az ősrobbanás filozófiai és vallásos értelmezései ===
Az [[ősrobbanás]] egy tudományos elmélet, elvileg tehát a megfigyelésekkel való egyezése jelentős részt kell, hogy kapjon abban, hogy a tudományos közösség megtartja, vagy elveti-e. Viszont, minthogy ez elmélet a [[valóság eredet]]ével foglalkozik, mindig is összegabalyodott az eredet [[teológia]]i és [[filozófia]]i vonatkozásaival. Az 1920-30-as években csaknem minden [[kozmológia|kozmológus]] a világmindenséget öröknek tekintette, és jó néhányan panaszkodtak, hogy az ősrobbanás vallásos elemeket hoz a fizikába. Ez ellenérzések egyik fő tüzelője az a tény volt, hogy az ősrobbanás eredeti elgondolója, [[Georges Lemaître]], egy [[katolikus egyház|római katolikus]] pap volt, így idővel kifejlődött az ún. [[állandó állapot elmélet]] (1948), mely szerint a világmindenség tágulásával folyamatosan „teremtődik” új anyag, hogy az ún. [[tökéletes kozmológiai elv]] sértetlen maradjon
==== Keresztény- és zsidó nézet ====
337 ⟶ 328 sor:
Georges Lemaître mindig is hangoztatta, hogy az ősrobbanás a fizikának egy [[tudományos elmélet]]e, s nincsen semmi [[vallás]]os vonatkozása. Ugyanakkor írás- és beszédmodora elkerülhetetlenül olajjal próbálta oltani a tüzet: Kifejezései, mint „tegnap nélküli nap” egyértelműen a [[Biblia]] teremtéstörténetére emlékeztette a gyanakvókat. Ugyanakkor [[George Gamow]] minden bűntudat nélkül „isteni teremtés-görbék”-nek nevezte az ősrobbanás állapotát leíró munkáit, s '''A világmindenség teremtése''' című könyvének egy példányát a [[pápa (egyházfő)|pápának]] is elküldte. <!--A köznép túlnyomó többsége számára az ősrobbanás elmélete mind mai napig csak aszerint tűnik elfogadhatónak, hogy az vallási meggyőződésüknek és filozófiai [[világnézet]]üknek milyen mértékben felel meg.-->
Az ősrobbanás-elmélet néhány értelmezése a tudomány határain túl megy, és megpróbálja az ősrobbanás okát (ld. az [[Első Ok]]) is megmagyarázni. E nézeteket némely [[természetfilozófus]] 'modern teremtés mítosz'-oknak nevezte. Míg sokan az ősrobbanás-elméletet a Biblia teremtéstörténetével összeegyeztethetetlennek tartják, addig mások, mint például az [[Kreacionizmus#Az „idős föld” kreacionizmus (OEC)|Ó-Föld teremtés]]t valló csillagász, [[Hugh Ross]] szerint az ősrobbanás elmélete támogatja az [[ex nihilo|''ex nihilo'']] (latin,
Számos keresztény és zsidó forrás fogadta el az ősrobbanást mint a világmindenség eredetének egy lehetséges leírását, és értelmezésükben helyet hagytak a filozófiai [[első ok]] részére. [[XII. Pius pápa]] az elmélet lelkes híve volt még mielőtt az tudományos értékelést kapott volna, s ennek következményeként a [[római katolikus egyház]] élenjáró támogatója az ex nihilo teremtés gondolatának is. A rabbinikus [[zsidóság]] minden ágazata megosztja ezt a nézetet, s némely csoportok a [[kabbala|kabbalával]] is összeegyeztethetőnek tartják.
365 ⟶ 356 sor:
=== Pszichológia ===
A [[mentális időmérték]] kutatói foglalkoznak olyan jelenségek okaival, hogy különböző embereknek miért tűnik egy adott időtartam eltérő hosszúságúnak. Magunk is tapasztalhattuk már, hogy néha ''repül'' az idő, azaz egy hosszú időszak gyorsan elmúlni tűnik, vagy éppenséggel az idő „szinte megáll”. Megfigyelhettük, hogy e jelenségek érzelmi állapotunktól függenek:
Másik érdekes megfigyelés a korral függ össze. Ha az időt a tapasztalatokkal mérnénk, akkor megállapíthatnánk, hogy egy év az ötéves gyermek életének 20%-át képviseli, míg ugyanaz egy 50 éves életének csupán 2%-a, tehát az életkor növekedésével minden időszakasz a tapasztalatok összességének kisebb hányadát jelölik, s az idő öregkorban felgyorsul. A gyermek számára öt év életének kétszerese – mintegy örökkévalóságnak tűnik (…ő sokkal idősebb nálam, már elmúlt hat
E természetes megfigyelések mellett meg kell említenünk a vegyszerek által [[módosított tudatállapot]]ot is. Némely ún. pszichoaktív anyagok, mint például az [[entheogén]]ek, megdöbbentő mértékben befolyásolják időérzékelésünket. [[LSD]], [[tudattágítás|tudattágító gombák]] és peyote (lophophora williamsii ~ dóm alakú kaktusz) hatására az óra furcsa eszközzé válhat, az általa mutatott idő nem egyezik a megfigyelő érzékelésével: az idő lelassul, megáll, felgyorsul és visszafelé pörögni látszik, vagy az események elvesztik egymásutániságukat, s a sorrendek összekeverednek. A megfigyelő úgy érzi: ''„Hihetetlen hogy még csak 8 óra van, de mit is jelent a 8 óra?”'' Ahogy az időérzékelés korlátai leomlanak, az idő jelentősége is lecsökken. E szerek használói gyakran határtalan időtlenséget tapasztalnak, mintha egyfajta lelki végtelenségbe pillantanának be. Ez az időnkívüliség élménye a [[tudattágítás]]-utazás varázsa (ld. [[Szelíd motorosok]] c. filmet, és [[Jimi Hendrix]]et). Gyengébb [[tudattágítás|pszichedelikus]] szerek, mint például a [[marihuána]] is, kisebb mértékben befolyásolják időérzékelésünket.
381 ⟶ 372 sor:
Ahogy modern világunkban életünket a végrehajtandó feladatok elvégzése és problémák megoldása sorának tekintjük, az idő felgyorsulni látszik, és egyre fontosabbnak tűnik az idő felhasználásának pontos megértése. Az időbeosztás-kutatás egy fejlődő terület, mely azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mi módon osztjuk be (az otthon, munkában, vagy bevásárlással stb. töltött) időnket. Az időbeosztásunk környezetünk, életmódunk függvénye és változik a technológiával: a [[televízió]] és [[Internet]] jelentősen megváltoztatta szokásainkat. Ugyanakkor bizonyos tevékenységekre fordított idő hosszú időn át viszonylagosan állandó: például [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]] a közlekedésben bekövetkező jelentős változások ellenére a munkába járás ideje most már évtizedek óta csaknem teljesen állandó 20-30 perc között mozog: az útrendszer javulásával az emberek munkahelyüktől távolabbra költöznek, vagy távolabb vállalnak munkát.
Az időszervezés a teendők és események optimális módon való elrendezése. E témának meglehetősen kiterjedt irodalma van. [[Stephen R. Covey]] '''Első dolgok először'''-ben a Sürgős / Fontos táblát ajánlja teendőink csoportosítására: Szerinte a nem-sürgős és nem-fontos dolgokra nem szabad időt találnunk. A nagykövek és kavicsok példája szemléletes útmutatás a sorrend helyes megállapítására. A 'nagy kövekre', a fontos és sürgős teendőkre koncentrálva, megbecsüljük azok elvégzéséhez szükséges időt és határidejüket, a 'kavicsok', a fontos, de nem sürgős teendőket (életünk sok teendője) azután ezek köré rendezve biztosíthatjuk, hogy időnket hatékonyan használjuk: a 'sürgős, de nem fontos' teendőink a nap végére szorulnak, s a ''nem sürgős és nem fontos'' dolgok pedig – nem véletlenül – esetleg elmaradnak. Naptárak és naplók, újabban pedig elektronikus megfelelőjük [[PDA]]-k (
Többek között [[Arlie Russel Hochschild]] és [[Norbert Elias]] végzett jelentős kutatást az időbeosztás szociológiai vonatkozásairól.
| |||