„Budaörsi csata” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
33. sor:
A legitimistákkal szemben álló erőket főleg budapesti egyetemisták alkották, akiket [[Gömbös Gyula]] szervezése alapján 22-én este gyűjtöttek össze sietve. Gömbös számára ez egy kétségbeesett lépés volt, ugyanis kiderült, hogy nem számíthat sem az időt húzó hadseregre, sem a különféle félkatonai szervezetekre, és még a [[Magyar Országos Véderő Egylet|MOVE]]-ben is kudarcot vallott. Az egyetemisták egyetlen tapasztalt tiszttel sem rendelkeztek, így maguk próbálták megszervezni soraikat. Az első összecsapás október 23-án hajnalban történt, amikor Ostenburg-Moravek csapatai beleütköztek a [[Törökugrató]]n lévő 80 fős, orvostanhallgatóból álló előőrsbe, akik tüzelni kezdtek a közeledő vonatra. A vonatról kiküldött katonák elfoglalták a magaslatot, az összecsapásban pedig többen meghaltak, illetve megsebesültek. Ám már ennyi vérontás is elég volt, hogy megállítsa a királyi csapatokat, amelyeknek vezére nem tudta, hogy csupán pár száz kiképzetlen egyetemista áll velük szemben. Így felhagytak az előrenyomulással, és Károly király utasításait várták.<ref>{{Opcit|n=Bencsik Gábor|o=132}}</ref>
Károly maga azonban nem akart vérontást, így nem tett mást, mint várakozott és misét hallgatott [[Bicske|Bicskénél]], arra várva, hogy Hegedűs altábornagy visszatérjen, és átadják neki a város kulcsait. A bizonytalanság végzetesnek bizonyult, ugyanis ezen idő alatt Horthy és kormányzata megfelelő erősítést tudott hozni a főváros környékére. 11 órakor érkezett meg az első vidéki csapat, akiknek Horthy lelkesítő beszédet is mondott. Délután annyira megerősödtek a kormányhoz hű erők, hogy sikeres ellentámadást tudtak indítani, aminek köszönhetően visszafoglalták a Törökugratót.<ref name="Bencsik">{{Opcit|n=Bencsik Gábor|o=133}}</ref>
Ekkor a két fél fegyverszünetet kötött, ám az ezt megelőző események megmutatták, hogy melyik fél a határozottabb, így Károly katonái, főleg a [[sopron]]i egyetemisták szökdösni kezdtek, miközben Horthy folytatta csapatainak összevonását. A tárgyalások másnap kezdődtek meg a két fél között, azonban Károly kereken elutasította a lemondás lehetőségét, így ismét szórványos lövöldözés kezdődött. Erre a hírre Károly kiadta a visszavonulási parancsot, azonban Ostenburg csapatát bekerítették és fogságba ejtették.<ref == Következmények ==
| |||