„Daktil” változatai közötti eltérés

Az ujjakkal és magával a kézfejjel, vagy az alkarral történő kommunikáció igen ősi módja a kommunikálásnak (Egyiptom). Használták kiabálás helyett katonák irányítására, de használták a templomok kórusainak irányítására is, amikor több ember pontos éneklését - zenélését irányították úgy, hogy a kéz mozdulatai mintegy emlékeztették az előadókat a dallam (és a szünetekre!) vonalára és az egyes hangok (záróhangok) hosszára.'''Brachoho-keironómia'''. (brahiosz = alkar, cherio = kéz, nomosz = törvény, átv. ért.: rend, karral, kézjelekkel való irányítás -a zenében.

 

 

A '''daktil egy jele egy hang''' (fonéma)-nak felel meg. Nem úgy a jelnyelvnél, ami gesztusnyelv, tehát egyetlen mozdulat (!) jelenthet egy mondatot is (becsukom az ajtót).

A daktil már igen''' elvont szimbólum''', de van hasonlóság a kéztartás és a betű között, pl. o, p, x, y, z, de hasonlít az i, a j, a k is. Hallóknak is célszerű lenne dadogás, vagy agyérkatasztrófa esetén egy kis jelnyelvet tanulni, mert a bal oldali beszédközpont (Wernicke és Brocka beszédmezők) új idegimpulzusokat kapnak a mozgásközpontok, a mozgási memória felől (Dunkel)

Másképp kell hallóknak (szülő, hozzátartozó, gondozó, jelnyelvi tolmács) jelnyelvet tanulni, mint hallássérülteknek ('''jelnyelvi pedagógia''' alapelvei: www.dunkelnorbert.hu / szakcikkek).