„Sablon:Vitrin/3” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
====[[HosszúszárnyúKék bálnaleguán]] (A kiemelt státuszt megkapta: 2011. 0304. 2926.)====
 
[[Fájl:Humpback stellwagenGrand_Cayman_Blue_Iguana.JPGjpg|150px|jobbra]]
A '''hosszúszárnyúkék bálnaleguán''' vagy(tudományos nevén: ''Cyclura lewisi'púpos', angolul bálna''Grand Cayman Iguana'') vagy ''(Megaptera'kék novaeangliae)orrszarvú leguán''' az(a magyar elnevezése nincs megerősítve) a [[emlősökhüllők]] ''(MammaliaReptilia)'' [[osztály (rendszertan)|osztályának]] a [[cetekpikkelyes hüllők]] ''(CeataceaSquamata)'' [[rend (rendszertan)|rendjéhez]], ezen belül a [[sziláscetekgyíkok]] ''(MysticetiSauria vagy Lacertilia)'' [[rendRend (rendszertan)|alrendjéhez]] és, a [[barázdásbálna-félékleguánalakúak]] ''(BalaenopteridaeIguania)'' [[családrend (rendszertan)|családjáhozalrendágához]] tartozóés a [[fajleguánfélék]]. Az alcsaládjának és a '''Megaptera'(Iguanidae)'' [[nemcsalád (rendszertan)|nemnekcsaládjához]] aztartozó egyetlen faja[[faj]].
 
A kék leguán a ''[[Cyclura]]'' [[nem (rendszertan)|nem]] kihalófélben lévő faja, mely a [[Kajmán-szigetek]] Nagy Kajmán-szigetének [[Endemikus faj|endemikus]] faja. A fajt korábban a [[kubai orrszarvú leguán]] ''(Cyclura nubila)'' egyik alfajának tartották, ám 2004-ben, a négy évvel azelőtt felismert genetikai különbségek miatt külön fajként sorolták be. A kék leguán az egyik leghosszabb ideig élő [[gyíkok|gyíkféle]], a feljegyzések szerint a bizonyítottan leghosszabb ideig élő gyík 67 éves volt.
A hosszúszárnyú bálna a nagyobb testű barázdásbálna-félék közé tartozik. Az állat hossza 13–14 méter, néha 16 méter is lehet. Testtömege legfeljebb 40 tonna. A hosszúszárnyú bálnának különleges alakú teste van, feltűnően hosszú mellúszókkal; innen ered a magyar neve is. Fején bőrdudorok és bütykök találhatók. Ez a bálnafaj a többi bálnához képest elég gyakran ki-kiugrik a vízből. A hímek hangja bonyolult „énekekből” áll, melyek 6–35 percig tartanak, alkalmanként egyéb hangokat is kiadnak. A hangok frekvenciája 40–50 Hz, és az ének, melyet néhány órán keresztül folyamatosan ismétel, 30 kilométer távolságra is elhallatszik. Az éneklés szerepe még nem ismert pontosan, de a párkeresésben lehet jelentősége.
 
A kék leguán kedvelt élőhelye a száraz erdőkben vagy tengerpart közelében fekvő sziklás, napsütötte, nyílt terület, mivel a nőstények június-július folyamán homokba ásott gödrökbe helyezik el tojásaikat. Az is előfordulhat, hogy szeptemberben egy második fészekaljat is elhelyeznek. A kék leguán [[növényevő]], tápláléka közé növényi részek, gyümölcsök és virágok tartoznak. Színe a barnástól a szürkéig terjed, melyet kékes árnyalat színez. Ez az árnyalat – különösen a hímeknél – sokkal szembetűnőbb a [[párzás]]i időszakban. Nagy méretű, erőteljes testfelépítésű állat, gerincén – nyaka tövétől a farka végéig – rövid, tüskeszerű háttaraj fut végig.
Az állat az [[óceán]]ok és [[tenger]]ek lakója. Egy példány évente {{szám|25000}} kilométert is képes megtenni. A hosszúszárnyú bálna csak nyáron, a sarki vizekben táplálkozik. Télen a [[Szubtrópusok|szubtrópusi]] és [[Trópusok|trópusi]] tengerekbe vándorol, hogy párosodjon és elljen. Ez idő alatt csak a zsírtartalékából él, amit a nyári táplálkozási időszakban felhalmozott. Tápláléka: [[Plankton|planktonikus rákok]] ([[krill]]), [[halak]] és [[tintahalak]]. A déli félteke populációi inkább planktonikus rákokkal táplálkoznak, míg északi fajtársaik halakat fogyasztanak. A hosszúszárnyú bálna különféle halászási módszereket alkalmaz. Ilyenek a lökéshullámok, melyek a farokcsapások és a felugrás következtében keletkeznek, és ily módon felriasztják a halakat, míg a másik módszer a bálnák által a víz mélyéről kibocsátott buborékok, melyekkel megzavarják a zsákmányt.
 
A maradványok alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az európaiak megjelenése előtt a kék leguán nagy számban élt ezen a területen. 2003-ra azonban kevesebb mint 15 egyed maradt életben a vadonban, a kutatók úgy számolták, hogy ez a vad populáció a 21. század első évtizedének végére kihal. A faj pusztulását elsősorban az elvadult háziállatok (kutyák, macskák) okozzák, de közvetlen hatása van a természetes élőhelyek pusztulásának is, mivel a gyümölcsösök helyére legelőket telepítettek. 2004 óta 219 fogságban felnevelt egyedet telepítettek vissza a Kajmán-szigetek egyik védett, természetvédelmi területére, melyet [[Gerald Durrell]] [[Durrell Wildlife Conservation Trust]] alapítványa által vezetett csoport működtet. Céljuk a faj megmentése. A Kajmán-szigeteken a kormánnyal karöltve legalább öt non-profit szervezet működik a kék leguán megmentése érdekében.
Mint más nagytestű rokonai, a hosszúszárnyú bálna vadászását is túlzásba vitték a bálnavadászok, melynek következményeként az állomány 90 százalékkal csökkent. A kihalását az [[1966]]-ban bevezetett bálnamoratórium akadályozta meg. Azóta e faj példányszáma növekedésnek indult, de a halászhálókba való gabalyodás, a [[hajó]]kkal történő ütközés vagy a hajók és [[tengeralattjáró]]k által kibocsátott hangok – főleg a [[szonár]]ok – még mindig veszélyeztetik a fajt. Manapság az állomány körülbelül {{szám|80000}} egyedből tevődik össze. Habár korábban a túlvadászat miatt szinte kihalt, a hosszúszárnyú bálna még manapság is hajt gazdasági hasznot. Ma már azonban nem zsákmányként, hanem mint [[Turizmus|turistalátványosság]]. Megfigyelésére alkalmas helyek főleg [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]], [[Új-Zéland]], a [[Dél-afrikai Köztársaság]], [[Kanada]] és az [[Amerikai Egyesült Államok]] vizeiben vannak.
 
<div align="right">''([[Hosszúszárnyú bálna|Tovább a szócikkhez]]…)''<!--