„II. János Kázmér lengyel király” változatai közötti eltérés

A gyermektelen IV. Ulászló halála után, [[1648]]-ban elfogadta a neki felajánlott koronát és feleségül vette bátyja özvegyét, [[Gonzaga Lujza Mária lengyel királyné|Gonzaga Lujza MáriátMária mantovai hercegnőt]]. Trónraléptekor nehéz helyzetben volt az ország, részben külső (orosz, német, svéd) terjeszkedő törekvések, részben pedig a kozák-lengyel háború miatt, amely [[Ukrajna|Ukrajnában]] tombolt. A nemesi elnyomás miatt fegyvert fogott [[Bohdan Hmelnickij]] több súlyos vereséget mért a lengyel elit erőkre. János Kázmér először tárgyalás útján próbálta leszerelni a felkelőket, de mivel ez nem járt eredménnyel, a királyi fősereget indította Ukrajna ellen. Bár lényegében katonai vereséget szenvedett, de megállapodott a kozákokkal szövetséges tatárokkal, hogy a kán békére kényszeríti Hmelnickijt. A harcok két éven belül kiújultak, ám János Kázmér seregének sikerült döntő győzelmet aratnia [[1651]]-ben a [[Beresztecskói csata|bereszteczkói csatában]]. Hmelnickij bár még néhány győzelmet aratott, de aztán tatár szövetségeseivel megromlott a viszonya és az orosz cárt vonta be a háborúba. Az országban forrongó zavarok arra bírták János Kázmért, hogy [[1668]]. [[szeptember 16]]-án lemondott a trónról.