|
=== A Nottingham Forest ===
Miután a szerződése felbontásáért kicsikart 100 ezer fontot egykori főnökeitől, 1975 januárjában Brian Clough elvállalta a Nottingham Forest menedzselését, ahol ésmétismét együtt dolgozhatott a derbys időkből jól ismert segédedzőjével, Peter Taylorral. De aA régi páros ismét eredményesnek bizonyult: 1977-ben feljutottak az élvonalba, 1978-ben (tehát újoncként!) pedig Ligakupát nyertek a Liverpool ellen (újrajátszás után), bajnokságotráadásul bajnokok lettek és a Charity Shieldet nyertek(az angol szuperkupát) is megszerezték. Ő lett a második, aki két klubbal is angol bajnok volt (az első Herbert Chapman), nem is akármilyen teljesítménnyel: zsinórban 42 bajnokin nem kaptak ki, ami rekord volt (2004-ben az Arsenal megdöntötte 49 veretlen meccsel). A bajnoki címmel pedig indulhattak a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (ma Bajnokok ligája), és éltek is a lehetőséggel: 4 év alatt egy másodosztályból BEK-győztes csapatot csinált! Az 1979-es BEK-döntőben Trevor Francis, az első milliós vételárú játékos lőtte a győztes gólt (habár róla azt mondta Clough, hogy csak adóval érte el a vételár az egymilliót). Bár ezúttal a Liverpool lett a bajnok, címvédőként ismét indulhattak a BEK-ben, és újra megnyerték a Ligakupát (Nottingham-Southampton: 3-2). 1980-ban címvédőként, a BEK döntőjéig jutottak, és ott legyőzték a többek között Kevin Keegant és Felix Magathot is felvonultató Hamburg SV-t John Robertson góljával. A Ligakupában ismét döntőztek, de ezúttal a Wolverhampton nyert 1-0-ra. Viszont a BEK-duplázással felállítottak egy olyan rekordot, amit nem valószínű, hogy valaki is meg tud dönteni: ugyanis A NOTTINGHAM FOREST CSAK EGYSZER VOLT BAJNOK, DE KÉTSZER IS MEGNYERTE A BL JOGELŐDJÉT, A BEK-ET. Ez akkoriban szinte képtelenség volt, hiszen csak a bajnokcsapatok és a címvédő indult. Ma már elvileg lehetséges, mivel pár ország több csapatot is indíthat, de valójában a döntőig csak olyan csapatok tudnak elérni, akik hazájukban is sok bajnokságot nyertek (pl. Manchester United, Barcelona, Real Madrid stb.). Clough csapatában nem egy neves játkos volt: Peter Shilton, Anglia legendás kapusa; Viv Anderson (később a Manchester Unitednél is játszott); John Robertson. A legjobb gólvágó volt a '80-as évek közepén a középső gyermeke, Nigel Clough (aki 1993-ban a Liverpoolba igazolt, de nemsokára kiszorította őt Ian Rush és Robbie Fowler, az Isten becenevű csatár), és vele érte el utolsó sikereit: 1989-ben a Ligakupa döntőjében 3-1-re verték a Luton Townt, majd egy évvel később (szintén a Ligakupa döntőjében) 1-0-ra az Oldham Athleticet. 1990-ben csak egy meccset játszottak az FA kupában, de az igen emlékezetesre sikerült, nem is a meccs miatt, hanem mert az a meccs megindított az emelkedőn egy másik klubot: ha Brian Clough csapata legyőzi idegenben a Manchester Unitedet, akkor valószínűleg kirúgták volna a vörös ördögöktől Alex Ferguson edzőt; viszont a manchesteriek egy kínkeserves 1-0-val győztek, majd az egész sorozatot megnyerték. Az edzőt ma már Sir Alex Fergusonnak nevezik, és még mindig a Manchester United stratégája...
Ezután a Nottingham Forest 1991-ben az FA kupa (Tottenham-Nottingham:2-1), '92-ben a Ligakupa döntőjét bukta el (Manchester United-Nottingham:1-0). 1992-ben súlyosbodtak Clough alkoholproblébái, ráadásul Roy Keane bevetése sem ellensúlyozta a távozó Teddy Sheringham és Des Walker hiányát. A szezon végén kiesett a Nottingham, és Brian Clough bejelentette visszavonulását.
=== Magánélete, egyénisége ===
|
