„Lazarevics István szerb despota” változatai közötti eltérés

Édesapja, Lázár halála után az egykor hatalmas szerb birodalom szétmállott<ref name=pallas>{{cite book | author = Bokor József (szerk.) | title = A Pallas nagy lexikona | publisher = Arcanum FolioNET Kft. | location = Budapest | year = 1998 | id = ISBN 963 85923 2 X | url = {{MEK|00000/00060/}}| chapter = Szerbia | chapterurl = {{MEK|00000/00060/html/096/pc009675.html#5}} | accessdate = 2007-01-11}}</ref>. [[I. Tvrtko bosnyák király]] elfoglalta a dalmát partokat (Primorje)<ref name=pallas/>, [[Brankovics Vuk]] [[Pristina]] vidékét<ref name=pallas/> és [[I. Bajazid oszmán szultán]] adófizetője lett<ref name=pallas/>, a Balsák családja Albániát<ref name=pallas/>; így Lázár özvegyének, Milicának és a kiskorú Istvánnak a régi szerb cárságból csak igen kevés maradt: azt is csak a török kegyelméből bírták<ref name=pallas/>. Bajazid nőül vette Milica gyönyörű leányát, Milevát – ezért kegyelmezett meg hozzátartozóinak.<ref name=pallas/> Szerbia függetlensége azonban véget ért, mert súlyos évi adót kellett fizetnie és mint vazallus országnak részt kellett vennie a török harcokban<ref name=pallas/>. Amikor Milica már azt hitte, hogy fia maga is képes az ügyeket intézni, visszavonult az általa Krusevác közelében alapított ljubosztinyei kolostorba<ref name=pallas/>, ahova számos – aaz [[Rigómezei csata (1389)|első rigómezei ütközetben]] özvegységre jutott – előkelő szerb nő követte<ref name=pallas/>. Itt a trónról lemondva fia javára, mint apáca [[1405]]. [[november 11.]]-én halt meg<ref name=pallas/>. István ezután egyedül uralkodott török fennhatóság alatt<ref name=pallas/>, de meg kellett osztoznia a megmaradt szerb területen Brankovics Vukkal<ref name=pallas/>, mert amíg Lazarevics a töröktől Moravát kapta, mint hűbért<ref name=pallas/>, addig Vuk Szitnicát<ref name=pallas/>. [[1421]]-ben és [[1422]]-ben sikeres harcokat vívott Albániában és Velence is néhány primorjei várat kénytelen volt átengedni és évi 1000 arany adót fizetni<ref name=pallas/>. [[1425]]-ben Szrebernicán országgyűlést hirdetett, és gyermekei nem lévén, rokonát Brankovics Györgyöt, Vuk fiát jelölte meg a szerb trón törvényes örököséül<ref name=pallas/>. [[1426]]-ban [[Buda|Budán]] járt, [[Zsigmond magyar király]] fennhatóságát elismerte<ref name=pallas/>, és a következő évben, [[1427]]. [[július 30.]]-án halt meg<ref name=pallas/>. Nemes lelkű<ref name=pallas/>, művelt<ref name=pallas/> és vallásos férfiú volt<ref name=pallas/>, igazi lovagjellem<ref name=pallas/>; számos templomot építtetett<ref name=pallas/> és mint író is kiváló érdemeket szerzett<ref name=pallas/>.