„Könyvkötészet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
12. sor:
A művészet valamennyi ágára, így a könyvkötészetre is nagy hatással volt a [[reneszánsz]]. A [[Velencei Köztársaság|Velence]] és Kelet között fennállott erős kereskedelmi kapcsolatok a fejlett [[perzsa]]-[[török]] könyvművészetet is közelebb hozták Európához. A XV. és XVI. századbeli [[perzsa]] kötések példamutatók voltak az egész világ számára. A könyvfedeleket a legnemesebb bőrökkel vonták be, és gazdag díszítésekkel, [[arabeszk]]ekkel, maureszkekkel látták el. Ez a nemes könyvkötési mód Olaszországból terjedt el Európa többi országában is; az [[ötvös]]munkák és [[elefántcsont]]-faragások helyébe a [[bélyegzővas]]sal eszközölt dús [[arany]]ozás lépett.
 
A [[kódex]]ek kötését, akárcsak a szöveg írását és díszítését, a [[kolostor]]okban [[szerzetes]]ek végezték. Természetesen voltak világi könyvkötők is, főképpen az egyetemeken. A [[kódex]]kötések legszebb példányai [[Mátyás]] király Corvináinak kötései. Ezek egészen különálló, a könyvkötészet területén máshol fel nem található stílust képviselnek. Olaszország után a [[Corvina|CorvinákonCorvinák]]on alkalmazták először a [[bélyegzővas]]akkal készített dús [[arany]]ozást. A kötések részben [[selyem]]ből vagy [[bársony]]ból, részben barnás zöld vagy sötétvörös kecskebőrből készültek, kézi aranyozással, rajtuk [[réz]]csatok és veretek.
 
A könyvnyomtatás feltalálásával a könyvkötői mesterség is megváltozott. A könyvek elterjedésével mind szélesebb körben szükségessé vált a könyvkötő munkája. Most már nemcsak fejedelmek, de tehetősebb polgárok, tudósok is gondolhattak könyvtáralapításra, és ezzel a könyvkötészet mind nagyobb jelentőségre tett szert.
 
A világhírű [[Corvinák|Corvina]]-kötések után a magyar könyvkötészet pártfogói leginkább főpapok voltak, akik továbbra is díszes [[ezüst]]veretű [[címer]]ekkel ékesített táblákba köttették [[misekönyv]]eiket. A nyomtatott könyvek kötései a XVI. században messze elmaradnak ezektől a fényűzően kiállított kötésektől. A bőr- és [[pergamen]]kötéseknél az [[arany]]ozást elhagyják, és [[bélyegzővas]]akkal, [[görgető]]kkel vaknyomást alkalmaznak.
 
A XVII. századból származó erdélyi és debreceni kötések már sokkal magasabb szinten állanak. [[Kolozsvár]]on, [[Nagyvárad]]on és [[Debrecen]]ben népes könyvkötőgárda működött. [[I. Apafi Mihály|Apafi Mihály]] fejedelem, [[Bornemissza Anna]] és mások díszesebb kötéseket csináltatnak, melyek a német, francia és holland kötések mintái alapján készülnek, de ezeknél sokkal dúsabbak, díszítésüknek bizonyos keleti jellege van. A könyvfedelek kiképzéséhez az [[ötvös]]ök is hozzájárulnak, [[ezüst]]csatok, veretek alkalmazásával. Az ország nyugati felében [[Nagyszombat]] és [[Pozsony]], északi felében [[Bártfa]], [[Kassa]] és [[Lőcse]] városokban fejlődik a könyvkötészet. Híresek a [[nagyszombat]]i vagy [[jezsuita]] kötések, amelyek a [[bécs]]i és francia ízlést követik.