„Sablon:Vitrin/6” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
====[[
[[Fájl:
[[Kolozsvár]]nak a keleti és az északi várfalakon kívüli peremnegyedeit a 19. századig '''hóstátokként''' ismerték. Az itt lakó földműves népet '''(hóstátiak)''' hagyományos életmódja, belső szokásrendszere külön közösséggé kovácsolta, büszkén vallották és vallják magukat mind a mai napig városi polgároknak, de ugyanakkor „földészeknek” is. A mai, a közösség megjelöléséül szolgáló kifejezés eredetileg területet jelölt.
Napjainkban a '''Hóstát''', mint területről alkotott fogalom, leginkább a történelmi (várfallal övezett) [[Belváros (Kolozsvár)|belvárostól]] keletre eső városrészre vonatkozik, amelynek egykori főutcái a [[Magyar utca (Kolozsvár)|Magyar]] (mai nevén ''Bulevardul 21. Decembrie 1989'') és a [[Külső Közép utca (Kolozsvár)|Külső Közép utca]] (mai nevén ''Calea Dorobanților).'' De a Hóstát kiterjed az úgynevezett [[Kétvízköz]]re és [[Hídelve|Hídelvére]] is, valamikor fel egészen [[Kolozsmonostor|Monostorig]]. Korábban a Hídelve számított a legnépesebb hóstátnak. A fogalom a 20. század első felében vált egy településföldrajzi megjelölésből olyan identitásjelzővé, amely az egykori hóstátokból az újabb külterületekre kiszorult hóstátiakat, immár mint törzsgyökeres kolozsvári polgárokat az újonnan érkezőktől, a folyamatosan betelepülő magyar rurális ([[Kalotaszeg|Nádas-menti]], [[székelyföld]]i, [[aranyosszék]]i, [[mezőség]]i, [[Kis-Szamos|szamosháti]]) népességtől is markánsan, elválasztja. A hagyomány úgy tartja, hogy [[Bocskai István]], [[Erdély]] fejedelme [[hajdúk]]at telepített a Hóstátba, és a közvélemény az ő leszármazottaikat látja a hóstátiakban. A hóstátok lakossága Erdély minden részéről verődött össze. A legtöbben a közeli [[Kalotaszeg]]ről és a [[Mezőség]]ről, a Kolozsvár közvetlen környezetében lévő falvakból érkeztek. Megélhetésük alapja a gazdálkodás, a földművelés és az állattenyésztés volt. Noha a 18–19. században is újabb bevándorlókkal gyarapodtak, oly egységes és sajátos kultúrát alakítottak ki, hogy a [[Romániai magyarok|romániai magyar]] nemzetiség egyik kicsiny, de önálló néprajzi csoportjának tekinthetők. Hagyományaikat félvárosi mivoltuk ellenére is sokáig megőrizték; ennek egyik külső jeléhez, a földész viselethez az idősebb nemzedékek még ma is ragaszkodnak és erről könnyen felismerhetők.
<div align="right">''([[
EZT ITT A DIVBEN NE CSERÉLJÉTEK LE!!! --></br><small>{{szerkeszt|Sablon:Vitrin/6|frissít}}</small></div>
|