Supragingivális plakknak nevezzük azt a plakkot, mely a fog [[fogkorona|klinikai koronáját]] borítja. Ez alakul ki először, főleg a fogak approximális felszínein, de a [[rágófelszín]]en is, főleg szűk és mély barázdákban. A plakkot már [[van Leeuwenhoek]] is tanulmányozni kezdte sajátkészítményűsaját készítésű [[mikroszkóp]]jával. A fénymikroszkópok fejlődésével egyre jobb leírások készültek a plakk szerkezetéről, de hű képet mindaddig nem sikerült kapni róla, míg a lepedéket nem kaparással, hanem a fogra tapadó fóliák segítségével nyerték. Ezeket a fóliákat különböző időintervallumokban eltávolítva, és fénymikroszkópos (újabban elektronmikroszkópelektronmikroszkópos), illetve hisztokémiai vizsgálatoknak alávetve, pontosan meg tudták határozni a plakk fejlődési stádiumait és összetételét. Sikerült meghatározni, hogy milyen baktériumok telepednek meg elsőnek és hogy ezek milyen kölcsönhatásban vannak egymással. Például kezdeti stádiumban nagy többségben gramGram-pozitív coccusok találhatóak a plakkban. Később jelennek meg a pálcák, melyek kölcsönhatásba lépnek a coccusokkal és egy jellegzetes, kukoricacsőre[[kukorica]]csőre emlékeztető alakzatot hoznak létre.
A dentális plakk tömegének 25%-át interbakteriális állomány képezi. Ez a nyálból és az ínybarázdából származó hámsejteket, [[PMN–leukocita|PMN–leukocitákat]], [[immunglobulin]]okat és a baktériumok által termelt extracelluláris anyagokat tartalmazza. A baktériumok által termelt anyagok nagy része [[szénhidrát]] és [[fehérje]]. A féhérjékfehérjék közt találunk strukturális fehérjéket, melyek az interbakteriális állomány felépítésében vesznek részt és biológiailag aktívakat, mint az [[enzim]]ek és [[endotoxin]]ok. A poliszacharidok közt szintén vannak olyanok, melyek a plakk strukturális vázát alkotják, mint például a vízben nem oldodó [[glukán]]ok. Elsősorban ezek felelősek az érett plakk erős összetartásáért és a felszínhez való irreverzibilis tapadásáért. A táplálékból szintetizálódó [[fruktán]] a baktériumok energiaraktárát képezi.
