„Ajtony vezér” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Nincs szerkesztési összefoglaló
Származását tekintve Anonymus a Gesta Hungarorumban<ref>[{{MEK|02200/02245/02245.htm}} Anonymus:Gesta Hungarorum]</ref> Galad vezér ivadékának írja le, míg Laskai Osvát prédikációszövege szerint, melyet semmi sem támaszt alá, a "Nyírbe", a mai Nyírségbe valónak mondja. Életéről adatok a [[Gellért-legenda|Gellért-legendának]] köszönhetően maradtak fenn, de csupán területeit és megkeresztelkedését írja le. Eszerint [[Marosvár]]ban tartotta székhelyét, 1002-ben [[Vidin]]ben keleti rítusú kereszténység szerint megkeresztelkedett, II. Basileios közreműködésével. Székhelyén monostort épített [[Keresztelő Szent János]] tiszteletére, de valószínűleg ez csupán felszínes gesztus volt: az akkori elbeszélések szerint hét feleséget tartott, és nem tisztelte a kereszténység előírásait. A [[Bizánci Birodalom]] folyamatos támogatást nyújtott neki, ezért hatalmát István király megkoronázása után még hosszú évekig megtarthatta. Gazdasági és katonai erejéből kifolyólag [[I. István magyar király|I. István]] király parancsainak nem engedelmeskedett, magát vele egyenrangúnak tartotta és szembefordult vele.
 
== Állama ==
 
Az általa uralt törzsi államának magja a [[Maros]] mente volt, de egészen a [[Körös]] folyóig [[Erdély]] nyugati határáig terjedt ki. Délen Vidin és [[Szörény (település)|Szörény]] határolta. Gazdasági alapja az akkori viszonyok között nagyon nagymértékű állatállomány volt, főként lovak és szarvasmarhák. Ezenfelül az uralma alatt élő népek földművelést is folytattak, és már megjelent az istállózott állattartás. Igen sok pásztort alkalmazott, akik harcilag képzettebbek voltak földművelő társaiknál, ezáltal Ajtony katonai erejének egyik alapjává váltak. Másik fő [[jövedelem]]forrása a marosi sószállítás volt, amin egészen a [[tisza]]i torkolatig mindent megvámoltatott. 1019-ben [[II. VazulBaszileiosz görögbizánci királycsászár]] főhatósága alá adta magát, és a görög-keleti hitterjesztőket befogadta. I. István 1028-ban lépett fel ellene, amikor külföldi segítségre nem számíthatott, mert a görög uralkodóház kihalt.
 
== Csatavesztése és bukása ==
69 861

szerkesztés