„Krenner Miklós” változatai közötti eltérés

A [[Babeș–Bolyai Tudományegyetem|kolozsvári egyetem]] bölcsészeti karán szerzett tanári képesítést és doktorátust. Pedagógiai pályáját [[Déva|Déván]] kezdte (1900-1905), a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat titkára, egy ideig a ''Hunyadvármegye'' c. lap szerkesztője, az ''[[Erdélyi Múzeum]]'' munkatársa, majd [[Arad]]on tanár; itt a ''Jövő'' c. nyugatos irányzatú irodalmi folyóirat munkatársa. Az [[Első világháború|I. világháború]] alatt népfölkelő százados.

1919-ben Szegedre[[Szeged]]re nevezték ki tankerületi főigazgatónak, innen visszatért Aradra, s a [[Római katolikus egyház|római katolikus]] főgimnázium tanára lett (1919-25). Ezekben az években mint főmunkatárs irányította a helybeli ''[[Rendkívüli Újság]]''ot és belső munkatársként működött az ''[[Erdélyi Hírlap]]''nál, rendszeresen közölt a kolozsvári [[Ellenzék (napilap)|Ellenzékben]] és a ''[[Magyar Kisebbség (folyóirat)|Magyar Kisebbségben]]''. Részt vett [[Keleti Sándor]] ''Kék könyv'' (1925) c. antológiájának szerkesztésében.

''Maradi és haladó irodalom?'' c. értekezése "az egyszerű és természetes szép" szolgálatában jelöli meg ars poeticáját, egy másik írása pedig már a címében is vallja: ''Van erdélyi irodalom'' (1926). Teljesen az írásnak szentelve további életét, az Ellenzék, Magyar Kisebbség mellett 1928-tól az ''[[Erdélyi Helikon]]'' hasábjain jelentette meg [[esszé]]it és értekezéseit. Az aradi Újságírói Klub és [[Kölcsey Egyesület]] elnöke, az [[EIT]] és [[KZSTKemény Zsigmond Társaság]] (KZST) tagja, az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságíró Szervezet elnöke. 1930-ban [[Kolozsvár]]ra költözött, és az Ellenzék főmunkatársa lett.

Közírása mindenkor liberális-demokrata szellemiségű. Elítélte s "a nagy erdélyi bűn"-nek nevezte a magyar értelmiségi réteg kivándorlását. Az [[OMPOrszágos Magyar Párt]] (OMP) széles népi alapokra helyezését és a munkásság bevonását sürgető Reform-csoport szónokaként olyan elveket hirdetett, melyek "földi dolgok, de égi illatuk van"; '' Verjünk hidat'' c. írásában a román-magyar közeledésnek tört utat a [[jog]]egyenlőség alapján (1932). A [[kisebbség]]i sérelmeket feltáró harcos cikkei miatt "sajtóvétség" ürügyén ötvenszer állt bíróság eléelőtt. "Alapos történelmi és politikai ismeretei és – ihletett óráiban – elragadtatott tollvezetése a legmeggyőzőbb erdélyi politikai íróvá teszik" – így jellemezte publicisztikáját [[Osvát Kálmán]] lexikonja.

A [[Második világháború|II. világháború]] idején a [[budapest]]i [[Magyar Nemzet]]ben megjelenő cikkeivel képviselte a [[transzilvanizmus]] liberális-humánus szellemi hagyatékát. Aláírta a Magyar Történelmi Emlékbizottság háborúellenes felhívását (1942), előszóval látta el a neve alatt megjelenő ''[[1848|48-as Erdély]] Erdély'' c. kolozsvári zsebkönyvet (1943). A magyar kormány megbízásából ő hozta Magyarországra [[Petőfi Sándor|Petőfi]] kardját az aradi múzeumból (1948). Visszaemlékezéseiben [[Ruffy Péter]] így ír róla: "Független volt cselekedeteiben, tetteiben, híres cikkeiben, amelyek csak egyet, csak a nép javát szolgálták." Innen értesülünk Naplójáról is, amelyben "Spectator" megírta saját korát és neves kortársait.