1945-től a budapesti [[Százados úti művésztelep]]en élt és alkotott. A [[második világháború]]t követő időszakban szovjet hősi emlékműveket és felszabadulási emlékműveket is készített, közülük az egyik, új talapzatra helyezve, Budafokon ma is látható. 1952-ben [[Kocsis András (szobrász)|Kocsis András]]sal részt vett a budapesti [[Kossuth Lajos tér (Budapest)|Kossuth téren]] álló Kossuth-emlékmű mellékalakjainak mintázásában. [[1953]]-ban [[Kossuth-díj]]jal, 1972-ben a [[Munka Érdemrend]] arany fokozatával tüntették ki. Tagja volt a Spirituális Művészek Szövetségének és az Új Művészek Egyesületének.
Munkáit a hagyományos felfogáshistorizáló stílus és a plasztikai kiegyensúlyozottság jellemzi. Jó eltalált portré- és egész alakos szobrainál az idő múlása és a környezeti ártalmak igen érvényesülnek, [[Mikszáth Kálmán]] portrészobra például [[Szeged]] egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja közelében örökös rezgéseknek és környezetszennyező anyagoknak van kitéve, csoda, hogy a szobor még egyáltalán létezik. (Koránt sem egyedülálló e jelenség, sőt igen gyakori, épített környezetünkre nem tudunk vigyázni és nem tudjuk karbantartani). Ungvári [[Ybl Miklós]] [[portré]]szobrának is sajátos története van, a [[székesfehérvár]]i Ybl Miklós Gimnázium előtt avatták fel [[1965]]-ben, s a gimnázium megszűnte után [[2005]]-ben áthelyezték az Ybl Miklós lakóparkba.<ref>[http://www.szoborlap.hu/15383_ybl_miklos_szekesfehervar_ungvari_lajos_2005.html Ungvári Lajos Ybl Miklós portrészobra sorsának leírása]</ref>
