„Pierre Boulez” változatai közötti eltérés

'''Pierre Boulez''' ([[Montbrison]], [[1925]]. [[március 26.]]) [[francia]] zeneszerző és karmester.

 

Matematikai tanulmányok után 1942-ben Párizsba költözik, ahol két évvel később a Conservatoire-on [[Olivier Messiaen]] osztályába kerül. Itt zeneszerzést, analízist, René Leibowitz vezetésével dodekafon technikát tanul.

1946-ban a Renaud-[[Jean-Louis Barrault |Barrault]] színtársulat zenei vezetője lesz, ekkor írja első műveit (''Szonatina'' fuvolára és zongorára, ''1. zongoraszonáta'', ''Le visage nuptial'' énekhangra és kamaraegyüttesre). A szeriális technikával való megismerkedése után számos, az 50-es évek zeneszerzői gondolkodását alapvetően meghatározó művet írt (''Structures I-II.'' két zongorára, ''Le marteau sans maitre'' énekhangra és kamaraegyüttesre, ''Pli selon pli'') Ezekben a művekben a szeriális gondolkodást a zene valamennyi összetevőjére kiterjesztette. Később a véletlen alkalmazása foglalkoztatta, e tárgyban írt ''Alea'' című cikke nyomán terjedt el az aleatória kifejezés. Az [[IRCAM]] (Akusztikai/zenei kutatások intézete) megalapításával (1974) a ma használatos valamennyi zenei technológia (elektroakusztika, informatika, akusztikai kutatások, hangszerépítés) integrációjára törekedett. ''Répons'' című műve a számítógépek, a valósidejű hangátalakítások hangversenytermi használatának egyik legkorábbi példája.

1977-ben a Pompidou központ mellett működő IRCAM vezetőjévé nevezik ki. Ezt a posztot 1992-ig tölti be. Ez az intézmény a zenei kutatások mellett az ugyancsak Boulez vezette Ensemble Intercontemporaine (EIC) révén a kortárs zene bemutatásának egyik legfontosabb fóruma. A XX. század zeneirodalmának legfontosabb művei mellett Mahler, Bruckner és Wagner műveinek is kiemelkedő tolmácsolója. Irányítása alatt jelent meg [[Anton Webern]] összes műveinek hanglemezfelvétele.

 

Szonatina fuvolára és zongorára (1946); 1. zongoraszonáta, (1946); Le visage nuptial: S,A, kamarazkr. (1946)

2. zongoraszonáta, (1948); Le soleil des eaux: S,T,B, zkr (1948); Le marteau sans maître: A, 6 hangszer (1952-54); 3. zongoraszonáta, (5 változatban) (1955-57); Pli selon pli – Portrait de [[Stéphane Mallarmé |Mallarmé]]: S, zkr, részei: Don, Improvisations sur Mallarmé I-II-III, Tombeau (1957-62); Éclat – kamaraegyüttesre (később átdolgozva és kiegészítve: Éclat/Multiple (1968-71); Rituel in memoriam [[Bruno Maderna |Maderna]] – 8 csoportra osztott zenekarra (1975); Répons: 6 szólistára, elektronikára (1981-1988); Dialogue de l'ombre double klarinétra, hangszalagra és térbeli mozgatásra szolgáló berendezésekre (1985); ...explosante-fixe... fuvolára, együttesee és számítógépre (1991-1995); Sur incises 3 zongorára, 3 hárfára, 3 marimbára (1996-98);

 

* ''Penser la musique aujourd'hui'', 1963

* ''Relevés d'apprenti'', Le Seuil, Collection " Tel Quel ", 1966

 

* Kókai Rezső: Századunk zenéje, Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 1961.

* Varga Bálint András: Három kérdés - 82 zeneszerző, Zeneműkiadó, 1986 ISBN 963 330 611 6

[[Kategória:Francia zeneszerzők]]