„Pater familias” változatai közötti eltérés

'''A pater familias''' [[latin nyelv]]ű kifejezés és az [[Ókori Róma|ókori róma]]i jogban a családfőt, a ház urát jelentette, ez általában a legöregebb és legrangosabb férfi volt a római háztartásban. Szó szerinti fordításban: a család apja. Szabályosan ragozott alakja tulajdonképpen „pater familiae“ lenne, a „familias“ forma archaikus [[birtokos eset]], a kifejezés mint beszédfordulat végül így állandósult.

A családfő hatalmát ''patria potestas''nak hívták (apai hatalom). A [[tizenkét táblás törvények]] értelmében a ''pater familias'' rendelkezett a ''vitae necisque potestas'' hatalmával, azaz a [[feleség]]e, [[gyermek]]ei, [[rabszolga|rabszolgái]] és életkortól függetlenül minden további családtag esetében élet és halál fölött dönthetett. A [[cliens]]ek fölött azonban nem volt hatalma, ők szabad emberek voltak. Ha egy rabszolga szabaddá akart válni, akkor a pater familias "le„le kellett róla vegye kezét"kezét” ''(Manumissiomanumissio).'' Elképzelhető volt azonban az is, hogy a szolgák szabaddá vásárolták magukmagukat. A törvény szerint a ''pater familias'' szava tejhatalmú és végérvényes volt minden esetben. Ha egy gyerek házasságon kívül született, beteg volt vagy nem tudták ellátni, a pater familiasnak joga volt az utcára kirakni, vagy rabszolgának eladni és adott esetben visszavásárolni, de törvény volt ugyanakkor az is, hogy ha a gyereket háromszor eladták és visszavásárolták, az apa már nem rendelkezett fölötte. Az apának joga volt ezeken felül fiai vagy lányai házasságát[[házasság]]át engedélyezni vagy megtagadni. [[Caius Octavianus Caesar Augustus|Augustus]] császár egy rendelete ezt később annyiban megváltoztatta, hogy az apa nem tagadhatta meg a házasságot minden további indoklás nélkül.

Ada Gabucci: ''Rom.'' 2006 Berlin. ISBN 978-3-936324-72-3

[[Kategória: Ókor]]

[[Kategória: Jog]]