„47-es, 48-as, 49-es és 67-es pártok” változatai közötti eltérés

===Az osztrák-magyar kiegyezés (1867) után===

[[1867]] elején [[Deák Ferenc]] és köre (a [[Deák Párt]]) közel két évnyi tárgyalás után Ausztria sorozatos katonai és nemzetközi politikai kudarcait kihasználva kieszközölte Ausztria és Magyarország egymáshoz való viszonyának rendezését és Magyarország ezen belüli lehető legnagyobb fokú önállóságát, cserébe bizonyos 48-as követelések feladásáért, vagy csak részleges teljesüléséért, illetve a [[Bach-korszak#Passzív ellenállás|passzív rezisztencia]] felhagyásáért. A [[kiegyezés]] az addigi 47-es, 48-as és 49-es felosztást értelmetlenné tette, amik ennek fényében újraszerveződtek egy kiegyezés-párti, azaz 67-es és egy azt elutasító, azaz 48-as irányzatra. A 67-esek kerültek a jobboldalra, az „új 48-asok” pedig a baloldalra.

A kiegyezés utáni első, [[1869-es választások]]on a Deák-pártiak nyertek, ahogy a soron következő [[1872-es választások]]on is. A [[Deák Párt]] 1875. március 1-jén egyesült az addig ellenzéki [[Balközép Párt]]tal és megalakították a [[Szabadelvű Párt]]ot. Ez az [[1905-ös belpolitikai válság|1905-ös bukásáig]] minden választást fölényesen megnyert. A bukásából eredő [[az 1905-ös magyarországi belpolitikai válság|belpolitikai válság]] során az [[1906-os választások]] előtt két héttel jogutód nélkül meg is szűnt, hogy a 67-es irányzat a soron következő [[1910-es választások]]on aztán [[Nemzeti Munkapárt]] néven visszatérjen és egészen a monarchia bukásáig kormányozza az országot. A kiegyezés-párti ellenzék leginkább a mindenkori szabadelvű vezetés aktuális ellenzéke volt, ami annak változásával együtt vált ki, vagy olvadt be a kormánypártba.