„Misekönyv” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.5.2) (Bot: következő módosítása: es:Misal romano, it:Messale Romano |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
8. sor:
A misekönyv magvát a szakramentárium jelentette. A többi könyv anyagából a gyakorlati igényeknek megfelelően lassan elhagyták a miséző számára kevésbé fontos részeket, például az énekelt részek kottáját; olykor szövegét is csak incipitként ([[initium]]) adták meg. A misekönyv szerkesztésénél két változat alakult ki: 1. változtatások nélkül egymás mellé tették a megfelelő részeket; 2. egymásba ötvözve szerkesztették meg a miserészeket. Az előbbi a [[Német-római Birodalom]] területén, a másik a 12. század végétől Európa egyéb országaiban lett uralkodó, s a könyvnyomtatással ez lett az állandó forma.
A nagy egyházi központokban (főként érseki székhelyeken) és szerzetesi központokban saját misekönyvek alakultak ki. [[1080]]-ban [[Cluny apátság|Cluny]], [[1134]]-ben [[Citeaux]], a 12. század végén a [[Karthauzi rend|karthauzi]], [[1244]]-ben a [[Domonkos-rend]] készítette el saját misekönyvét. Saját misekönyv készült az [[esztergom]]i főegyházmegyében is, az úgynevezett ''[[Missale Strigoniense]].'' A [[kármeliták]] kezdettől fogva saját misekönyvet használtak. A [[ferences rend]] számára [[1223]]-ban [[Assisi Szent Ferenc]] a római kúria misekönyvét (Missale Romanum) írta elő. [[1562]]-ben a [[Tridenti_zsinat|trienti zsinat]] elrendelte, hogy a mise körüli visszaélések és a misekönyv reformja érdekében alakuljon külön bizottság. Ennek értelmében [[IV. Piusz pápa]] [[1564]]-ben felállította a Misekönyv-revíziós bizottságot. Munkájuk eredményét [[V. Piusz pápa]] [[1570]]. [[július 14.|július 14-én]], a ''[[Quam primum]]'' bullájával tette közzé. E Missale Romanum a trienti zsinat határozata alapján helyreállított római rítust tette kötelezővé. 6 hónapon belül be kellett azt vezetni mindenütt, ahol a saját misekönyv 200 évnél fiatalabb volt. E misekönyv anyaga azonos volt az [[1474]]-ben [[Milánó]]ban nyomtatott editio princepsszel, hozzátéve a misekönyv rubrikáit, de a [[votív mise|votív misékből]] csak egy kis válogatást, a [[szekvencia|szekvenciákból]] mindössze négyet tartalmazott.
[[V. Szixtusz pápa]] [[1588]]-ban megszervezte a [[Rítuskongregáció]]t a liturgikus reform végrehajtása érdekében. [[VIII. Kelemen pápa]] [[1602]]-ben megerősítette a kötelezettséget, hogy a római misekönyvet editio typicának kell tekinteni. Ennek következtében a [[braga]]i, [[lyon]]i és [[milánó]]i érsekséget, a domonkos, kármelita, karthauzi, s részben a [[Ciszterciek|ciszterci]] és [[premontrei rend]]et kivéve [[1588]]-tól a [[második vatikáni zsinat]]ig (1962-1965) mindenütt a [[tridenti misekönyv]]et használták, s a korábbi helyi sajátosságokat csak az egyházmegyei vagy nemzeti [[proprium]]ok jelezték.
| |||