„Pinnye” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Tambo (vitalap | szerkesztései)
a →‎Fekvése: képek
Tambo (vitalap | szerkesztései)
átírás
1. sor:
„”{{Magyar település infobox
| név = Pinnye
| kép = Pinnye távlati kép.JPG
22. sor:
 
[[Sopron]] és [[Kapuvár]] között, a [[85-ös főút|85-ös főközlekedési út]]tól másfél kilométerre az [[Ikva]]-patak partján található meg a település. Vasútállomása a [[Győr–Sopron-vasútvonal|Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút]] villamosított fővonala mentén fekszik.
 
== Történelme ==
 
Már a rómaiak korában is lakott hely volt. Első írásos említése [[1324]]-ben történt. A középkorban Pinnyei Antal-féle família, valamint leányágon a Zalay- és Niczky-család birtokolta.
 
A [[14. század]]-ból fennmaradt birtokjogi perek oklevelei szerint: Freindorf, Freyndorff, Pune, illetve Punye neveken szerepelt a település. 1409-ben emelték a „Boldogságos Szűz” tiszteletére az első templomot. 1526 után [[horvátok|horvát]] nyelvűek érkeztek a faluba. 1548-ban a királyi adószedő így fogalmazott a község adózásáról: „Pynnye. Nemesek: Zalai Péter és Benedek. Porta 4, zsellér 3, szegény 12, pásztor 1.”
 
A 16. század második felében a birtokos nemesek gyakran változtak, a birtok elaprózódott, Pinnye jobbágyközséggé vált. [[Bocskai István|Bocskai]] hadai 1605-ben pusztítottak. Az 1683. évi török átvonulás után Pinnyén 47 elhagyott ház maradt. A [[17. század]]ban Zeke Péter és Tallián Péter tulajdona volt, a kuruc korban pedig gróf Karaffa Károlyé. A [[II. József magyar király|II. József]] által végeztetett első magyarországi népszámláláskor 61 házban, 32 jobbágy- és 12 zsellércsaládot, összesen 428 főt írtak össze. „1840-ben 62 házban 480 lakos volt.”
 
Az 1848-49-es szabadságharcban honvédként harcoltak: Páris János, Rudasics József, Wengler Ferenc és Wengler István.
 
Az iskoláról 1872-ben így írtak: „Tűrhető. 1 tanteremben 1 tanító 94 tanulót (I-VI.osztály) tanított.” A lakosság az 1880-tól 1914-ig tartó időszakban 630 főről 603 főre csökkent. A község vezetése a nagylózsi körjegyzõ és választott bíró segítségével történt 1950-ig a tanácsok megalakulásáig.
 
A [[2. világháború|II. világháborúban]] a front 1945. március 30-án gyorsan átvonult, a település a harcok során nem károsodott. Pinnye hősi halottainak száma 18.
===A világháború után===
1950-ben önálló tanács jött létre. 1959-ben alakult meg a „Szabadság” mezőgazdasági termelőszövetkezet 85 taggal és 767 hektár földdel, központja [[Pereszteg]]en volt.
Az intézményrendszer az 1970-es évekre kiépült. Orvosi rendelővel, könyvtárral, mozival, ifjúsági klubbal, kultúrházzal rendelkezett Pinnye. 1979-tõl a község [[Nagycenk]] társközsége lett, s újbóli önállósulása csak 1990-ben a helyi önkormányzat létrejöttével valósult meg.
 
Az óvodásokat 1962-től [[Nagylózs]]ra, az iskolásokat 1971-től Peresztegre szállítják.
 
== Látnivalók ==
 
*[[Szűz Mária]] templomát 1852-ben építették a lebontott régi helyett. Berendezése neogótikus, kivéve a régi templomból származó Mária és Erzsébet találkozása-szobrot, mely 1770 körül készült
*A templom melletti oszlopon Mária-szobor áll 1673-as évszámmal, és egy Szentháromság-szobor, mely 1750 körül készült
*[[ Nepomuki Szent János]] szobra a XVIII. századból származik
*A Simon-kúria 1830 körül épült, klasszicista stílusban, Valószínűleg Hild Ferdinánd tervei szerint
*Az úgynevezett Kastélykertben gyönyörű, évszázados cédrus áll
 
==Képek==
<center><gallery>
33 ⟶ 61 sor:
{{források}}
== Külső hivatkozások ==
<!--* [http://www.pinnye.hu/index.php?modul=bemutatkozas Pinnye Önkormányzatának honlapja]
<!--* [ Pinnye a Vendégvárón]-->
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Pinnye