„Frankenstein-komplexus” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kdano (vitalap | szerkesztései)
nos, így talán kevésbé borzalmas...
Kdano (vitalap | szerkesztései)
a →‎Jelentése: link jav.
9. sor:
A Frankenstein-komplexus szó jól leírja azt a jelenséget, amely az [[ipari forradalom]] idején zajlott, amikor is a [[géprombolók]] a gyárakban összezúzták az új munkagépeket, attól félve, hogy e gépek esetleg átvehetik szerepüket, s így ők munkanélkülivé válnak.
 
Asimov műveiben a jelenség a következőképp nyilvánul meg: Az [[Amerikai Robot és Gépember Rt.]] már a kezdetektől igyekszik [[humanoid]] robotokat gyártani, és olyan szinten hasonlatossá tenni őket az emberekhez, amennyire ez lehetséges. Az emberek azonban ellenségesen fogadják az ember-szerű lények beépülését közéjük, s bár tisztában vannak vele, hogy [[a robotika Háromhárom Törvényetörvénye]] teljes mértékben megvédi őket, félelmük és gyanakvásuk megmarad. Az ember alapvetően emberinek értelmezi azt, ami emberinek tűnik. Az arcokat igyekszik felismerni mindenféle alakzatban, például felhőkben, ételekben, fákban stb. Amit pedig emberinek értelmez, azt gondolkodó, és szabad akarattal rendelkező embernek gondol, pláne, ha ez a valami még jár és beszél is.
 
Ilyenkor az emberben két probléma merül fel:
 
1. Mikor fog ez – a szerinte – érző, gondolkodó lény, aki ráadásul fizikailag és szellemileg is erősebb nála, ellene forduni? Persze a Háromhárom Törvénytörvény védelmet nyújt, azonban ki tudja, mikor csúszik be valami hiba? Asimov legtöbb robottörténete meghibásodott robotokról szól, amely hiba legtöbbször abban nyilvánul meg hogy az említett robot túlságosan érző, értelmes lesz ([[A két évszázados ember]], [[Robotálmok]]).
 
2. Van e joga az embernek „életet” teremteni? Hiszen mik ezek a kétlábon járó, beszélő, valamilyen szinten gondolkodó dolgok, ha nem élőlények? Az emberiség mindig is irtózott a gondolattól, hogy önmaga mintegy [[Isten]]t játszva életet teremtsen, s a legtöbb műben az ilyenkor létrehozott teremtmény ocsmány, gonosz, gyilkos szándékú. A robotok azonban semmilyen szinten nem emberek, s ami azt illeti a szó szoros értelmében nem is életformák, hanem gépi intelligenciák, amelyek Asimov műveinek végére igencsak magas szintet érnek el, viszont ezt az [[emberiség]] érdekében hasznosítják.