Wikipédia

„Páter Béla” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a +kép
PityuBot (vitalap | szerkesztései)
578 374 szerkesztés
a Román ş és ţ cseréje ș és ț betűkre
3. sor:
==Életútja==
 
A [[Sáros vármegye|Sáros vármegyei]]i Eperjesen született. Ősrégi [[Szepes vármegye|szepesi]] család sarja. Elődei a XVI. század óta [[Lőcse|Lőcsén]] laktak. Apja, Páter Károly [[Lőcse|Lőcsén]] törvényszéki bíró, anyja, Fornét Antónia, a [[Strázsa|strázsaistrázsa]]i (michelsdorfi) evangélikus lelkész leánya. Páter Károly és családja csupán egy évig, 1860-ban tartózkodott Eperjesen, ekkor született hetedik, egyben utolsó gyermekként Béla. 1861-ben a család újra [[Lőcse|Lőcsére]] került, Páter Béla itt végezte elemi és középiskolai tanulmányait.
A [[Pázmány Péter Tudományegyetem|Budapesti Tudományegyetemet]] és a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|Királyi József Műegyetemet]] látogatva szerzett természetrajz- és földrajzszakos középiskolai tanári oklevelet (1883). Pályáját a Műegyetem [[növénytan]]i tanszékén kezdte, majd rövidesen a [[Kassa|Kassai Gazdasági Tanintézet]] növénytani tanárának nevezték ki.
 
1893-ban áthelyezték a [[Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem|Kolozsmonostori Gazdasági Tanintézethez]] (amelyet a későbbiekben [[Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem|Gazdasági Akadémiává]] szerveztek át). Tulajdonképp helycsere történt, ugyanis Páter Béla elődjét, [[Szaniszló Albert|Szaniszló Albertet]]et az ő helyébe, a kassai tanintézethez helyezték.
 
1893–1912 között a kolozsvári Állami Vetőmagvizsgáló Állomás vezetőjeként a lóheremag tisztításának és arankamentesítésének az úttörője.
12. sor:
1904-től gyógynövény-termesztési kísérleteket folytatott, ebből a magból fejlődőtt ki Kolozsváron a világ legelső gyógynövény-kísérleti állomása, ennek igazgatója volt 1931-ig. Gyógynövény-botanikus kertet létesített, vegyi laboratóriumot szervezett a hatóanyag-tartalom meghatározására. Nem kevesebb, mint 136 fajjal kísérletezett, a legtöbbnél első ízben ő közölt adatokat a termesztésbevonás lehetőségeiről és a terméshozam gazdasági vonatkozásairól. Műtrágyázási kísérletei úttörő jelentőségűek.
 
1906-ban a [[Babeş–BolyaiBabeș–Bolyai Tudományegyetem|Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen]] megszerezte a „növénymorfológia és -ökológia tudományok magántanára” képesítést; disszertációja: ''Paszulybetegségek''. 1907-ben az egyetem magántanára lett. 1920-ig a gyógyszerészhallgatóknak gyógynövényismeretet adott elő.
1910-ben kinevezték a [[Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem|Gazdasági Akadémia]] igazgatójának. 1913–1914 között a [[Babeş–BolyaiBabeș–Bolyai Tudományegyetem|Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem]] növénytani tanszékének ideiglenes vezetője volt – erről a tisztségéről lemondott [[Győrffy István (botanikus)|Győrffy István]] javára, hogy folytathassa tanári munkáját a [[Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem|Gazdasági Akadémián]] és gyógynövény-kutatásait.
1920-ban, a [[Trianoni békeszerződés|hatalomváltozás]] után a Magyar Földművelési Minisztérium felajánlotta Páter Béla számára a Budapesti Kertészeti Tanintézet igazgatói állását, de ő választott hazájában, [[Kolozsvár|Kolozsváron]]on maradt, Farkas Árpáddal együtt – a többi tanár Magyarországra távozott. A következő évben, 1921-ben viszont kénytelen volt megválni a [[Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem|Gazdasági Akadémia]] igazgatóságától és tanári katedrájától.
1922-től Martinovici Constantin újonnan kinevezett rektor mellett, ha nem is hivatalosan, de ügyvezető társrektorként működött, és 1931-es nyugdíjazásáig megmaradt a gyógynövény-kísérleti állomás vezetőjének.
A [[Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem|Mezőgazdasági Főiskola]] centenáriumi kiadványa és az [[Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem|Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem]] 2004-es (a 135 éves évfordulóra kiadott) kötete tanúsága szerint az 1928–1938-as időszakban az intézet tanáraként működött. A román kormány több magas kitüntetéssel ismerte el munkásságát.
 
1938. június 21-én halt meg [[Kolozsvár|Kolozsváron]]on, a [[Házsongárdi temető]] lutheránus temetőkertjében temették el.
Gyermekei közül [[Páter Károly]] (1900–1964) agrokémikus, mezőgazdász, akadémiai és egyetemi tanár, a Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet megszervezője és igazgatója, az Agrártudományi Egyesület alapító elnöke; 1949–1964-ben a [[Gödöllői Agrártudományi Egyetem]] tanszékvezető egyetemi tanára, majd rektora is volt 1951–1955 között.
 
25. sor:
Első cikkeit főnöke és tanára, a szintén [[Szepes vármegye|szepességi]] [[Klein Gyula (botanikus)|Klein Gyula]] botanikus professzor buzdítására írta.
 
[[Kassa|Kassai]]i tartózkodása idején több szakmai egyesületnél vállalt feladatot: titkára volt a Felső-Magyarországi Kertészeti Egyesületnek, a kassai Állatvédő Egyesületnek és a [[Magyarországi Kárpát-egyesület]] kassai szakosztályának. Ebben az időben hallgatói számára megszerkesztette ''Gazdasági Növénytani Vezérfonal'' c. kurzusát, ezenkívül több, mint száz írása jelent meg a korabeli szaklapok – a [[Természet Világa|''Természettudományi Közlöny'']], ''[[Köztelek]]'', ''Mezőgazdasági Szemle'' és ''Gyakorlati Mezőgazda'' – hasábjain.
 
Kolozsvári tanárkodása idején kutatói és szakírói tevékenysége hangsúlyosabbá vált. 1895-ben megjelent a ''Népszerű gazdasági növénytan az alsófokú gazdasági iskolák számára'' című tankönyve, valamint ''A gabonafélék, a burgonya és a szőlő legfontosabb gombabetegségei'' című szakkönyve. Egy év múlva tette közzé ''Állattan földművesiskolák számára'' című tankönyvét, amely a Földművelésügyi Minisztérium pályázatán első díjat nyert. 1902-ben megjelent az akadémiai hallgatók számára készült ''Gazdasági növénytan'' első kötete, a második kötet 1908-ban látott napvilágot.
 
A gyógynövényekről első írása 1905-ben jelent meg, ezután cikkeinek többségében a gyógynövények leírásával, gyógyhatásuk ismertetésével foglalkozott. A [[kék iringó]], a [[gyöngyajak]], a [[fillérfű]] az ő cikkei alapján került be a jelenkor gyógynövényeinek sorába. Egyaránt foglalkozott a vadon termő gyógynövényekkel és a termesztett fajokkal.
Közölt a ''Mezőgazda'', ''[[Gazdasági Lapok]]'', ''Kísérletügyi Közlemények'', ''Mezőgazdasági Szemle'', ''Gyógyszerészeti Értesítő'', ''Gyógyszerészeti Közlöny'', [[Erdélyi Gazda (folyóirat, 1869–1945)|''Erdélyi Gazda'']] című folyóiratokban, a román nyelvű ''Buletinul Agriculturii'' mezőgazdasági értesítőben, valamint külföldi, német és francia lapokban. A Páter nevéhez fűződik a Kolozsvári Egyetem román nyelven megjelenő időszakos lapjának (''Buletinul de informaţiiinformații al grădinii botanice şiși al muzeului botanic'') a szerkesztése.
 
Páter Béla Európa-szerte, sőt a tengeren túl is elismert botanikus és gyógynövényszakértő volt. Az általa alapított Kolozsvári Gyógynövénykísérleti Állomás mintájára hozták létre később, az akkori Ausztria területén, Bécsben és Prágában, majd a Trianon utáni Magyarországon a hasonló rendeltetésű intézményeket.
41. sor:
 
Páter Béla számottevő közéleti tevékenységet fejtett ki. Elsőként vezette be a védnöksége alatt álló iskolákban a rendszeres iskolai tejszolgáltatást. Az 1920-as években újraszervezte a háborúban megsemmisült erdélyi méhészgazdálkodást.
Az [[Erdélyi Gazdasági Egyesület|Erdélyi Gazdasági Egyletben]] előbb igazgató-választmányi, 1925-től tiszteletbeli tag. Az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület|Erdélyi Múzeum-Egyesületnek]]nek választmányi tagja volt, majd [[Szádeczky-Kardoss Gyula]] halála után az egyesület Természettudományi Szakosztályának elnöki tisztét töltötte be. Az [[Erdélyi Kárpát-egyesület|Erdélyi Kárpát-Egyesületnek]] választmányi tagja, majd elnöke. [[Kolozsvár]] szabad királyi város törvényhatósági bizottságának tagja és a város gazdaságait ellenőrző bizottság elnöke – utóbbi minőségében egészen 1915-ig élénk működést fejtett ki. Éveken keresztül prezsbitere volt a kolozsvári ágostai evangélikus egyháznak, 1925-ben főgondnokká választották. A Kolozsvárt élő szepességieket [[Fábry Viktor]] evangélikus lelkésszel összetoborozta, és ''Scepusia'' néven kis társasággá szervezte.
 
Sokat járt botanizálni a kolozsvári Bükk-erdőbe, az [[Erdélyi Kárpát-egyesület|Erdélyi Kárpát-Egyesület]] ([[Erdélyi Kárpát-egyesület|EKE]]) ''Erdély'' című folyóiratában ismertette az erdő növényvilágát. Az általa annyiszor bejárt útszakasznak az EKE vezetősége a Páter-út nevet adta, szintén őróla nevezték el a Bükkben a Páter-tetőt és a Páter-forrást.
81. sor:
==Forrás==
* {{RMIL|4}}
* ''Páter Béla emlékezete''. Szerkesztették: Farkas Zoltán, Lázár László. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2010. ISBN 978-606-8178-14-1
 
{{portál|Erdély|-}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Páter_Béla”