„Petru Groza” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Román ş és ţ cseréje ș és ț betűkre |
||
48. sor:
Noha 1928-ban rövid időre visszavonult a közélettől, 1933-ban Groza ismét megjelent a politika színpadán megalapítva az [[Ekésfront]] nevű politikai szervezetet.<ref name="Cioroianu1"/> A szervezet eredetileg a román parasztságot sújtó növekvő adósságterhek ellen alakult (mivel a gazdasági válság alatt a [[Nemzeti Parasztpárt]] képtelen volt segítséget nyújtani a leszakadó paraszti rétegeknek), 1944-ben azonban már gyakorlatilag a kommunisták irányítása alá került.<ref name="Cioroianu1"/><ref name="Saiu">Liliana Saiu, ''The Great Powers and Rumania, 1944-1946'', [[Columbia University Press]], New York City, 1992, p.39</ref> A Román Kommunista Pártnak a hivatalos taglétszáma 1944-ben alig haladta meg az ezer főt, ezért a kommunista vezetők arra kényszerültek, hogy minél szélesebb körben kössenek koalíciót.
A koalíciót négy fő szervezet alkotta: A [[Román-Szovjet Barátság Társasága]], a [[Román Hazafiak SZövetsége]], a ''Hazafias Védelem'' (az RKP paramilitáris szárnya), és, ami leginkább támogatott volt a lakosság körében, Groza Ekésfrontja. Ebben a pozícióban Groza képes volt jelentős befolyásra szert tenni a román politikai szférában, amikor az Ekésfront 1944 októberében csatlakozott a Román Kommunista Párthoz megalakítva a ''Nemzeti Demokratikus Front''-ot,<ref name="Cioroianu3">Cioroianu, 6.1.3 (p.152-159)</ref><ref name="Crampton">R. J. Crampton, ''Eastern Europe in the Twentieth Century - And After'', [[Routledge]], New York City, 1997, p.229, 231</ref> (amelyben benne volt a [[Mihai Ralea]] vezette [[Szocialista Parasztpárt]] és a [[Magyar Népi Szövetség]], illetve rövid ideig a [[Román Szociáldemokrata Párt]], és több kisebb csoport). Lehetséges miniszterelnökként először 1944 októberében került szóba, a kommunista [[
Groza kiemelkedő helyzete a Nemzeti Demokratikus Frontban lehetővé tette számára a miniszterelnökség megszerzését 1945 elején, amikor Nicolae Rădescu tábornok kormánya kemény ellenzőkre talált a két jelentős román kommunista, [[Ana Pauker]] és [[Gheorghe Gheorghiu-Dej]] személyében, akik szerint Rădescu képtelen volt megfelelően kezelni a „fasiszta szimpatizánsokat”.<ref name="Cioroianu3"/> A szovjet hatóságok segítségével a kommunisták mozgósították a munkásokat,<ref name="Cioroianu3"/> akik több tüntetést tartottak Rădescu ellen. A tüntetők több ízben is összetűzésbe kerültek a hatóságokkal. Míg a kommunisták azt állították, hogy az ártatlan civilek haláláért a Román Hadsereg a felelős,<ref name="Cioroianu3"/> Rădescu "Isten és haza nélküli idegenek"-nek nevezte a kommunistákat.<ref name="Crampton"/> Ezt követően [[Andrej Visinszkij]] külügyminiszter vezetésével egy szovjet küldöttség érkezett Bukarestbe, amely lemondatta Rădescut és 1945. március 6-án Grozát nevezte ki miniszterelnöknek.<ref name="Cioroianu3"/><ref name="Crampton"/>
55. sor:
Groza miniszterelnökségének igazolására [[1946]]. [[november 19.|november 19-én]] választásokat tartottak. Noha az Ekésfront olyan koalícióhoz tartozott, amelynek nem sikerült megszereznie a többséget a Nagy Nemzetgyűlésben, a választások „megerősítették” Grozát a miniszterelnöki tisztségben az [[Amerikai Egyesült Államok]] és az [[Egyesült Királyság]] tiltakozása ellenére, akik úgy vélték, hogy az 1945-ös [[jaltai konferencia|jaltai konferencián]] elfogadott egyezmény szerint a szövetségesek csak olyan ideiglenes kormányokat támogatnak, "amelyek a népesség széles rétegeit képviselik".<ref name="Winkler">Paul Winkler, "Interim Government", in ''[[The Washington Post]]'', March 22, 1945; ProQuest Historical Newspapers, ''The Washington Post (1877-1989)'', p.6</ref> Ennek eredményeképpen [[második Groza-kormány|Groza kormánya]] folyamatos támadásoknak volt kitéve az USA és az Egyesült Királyság részéről, amelyek névlegesen a monarchista erőket és [[I. Mihály román király]]t támogatták.
A két nagyhatalom ellenvetései ellenére, a Groza-kormányban a kommunisták tulajdonképpen sokkal kevésbé voltak jelen mint a többi hagyományos romániai politikai párt. A Román Kommunista Párt vezető egyéniségei, [[Ana Pauker]] és [[Gheorghe Gheorghiu-Dej]], úgy gondolták, hogy a Groza-kormány lesz az, aki fenntartja a koalíciós kormány látszatát és eszközül szolgál ahhoz, hogy a kommunista párt elnyerje a tömegek bizalmát, ugyanis a kommunista doktrína közvetlen támogatottsága viszonylag alacsony volt a háború utáni időszakban. Ezért a kommunista vezérek, beleértve Paukert és Gheorghiu-Dejt, nem vállaltak hivatalos tisztséget a Groza-kormányban, ehelyett abban reménykedtek, hogy a koalíciós kormány végrehajtja az általuk óhajtott reformokat.<ref name="Fischer-
==Miniszterelnökként==
66. sor:
Noha igyekezett [[liberalizmus|liberálisként]] feltüntetni önmagát, Groza több olyan reformot hajtott cégre, amelynek célja az volt, hogy korlátozza a nemzeti tömegtájékoztatást. Miniszterelnökségének első hónapjában Groza betiltotta a ''Romania Nouă'' című népszerű napilapot, amely közel állt a Nemzeti Parasztpárt vezetőjéhez, [[Iuliu Maniu]]hoz, mivel nem értett egyet Groza reformjaival. A kinevezése utáni egy hónap alatt Groza több mint kilenc vidéki újságot és több más sajtóterméket szüntetett meg, amelyeket szerinte olyanok állítottak elő, akik "kiszolgálták a fasizmust és hitlerizmust".<ref>C. L. Sulzberger, "2 Moves by Groza Spurring Reforms", in ''The New York Times'', March 25, 1945; ProQuest Historical Newspapers, ''The New York Times (1851-2002)'', p.16</ref> 1946 februárjában Petru Groza azt nyilatkozta egy amerikai tudósítónak, hogy „nem vagyunk még abban a helyzetben, hogy teljes szabadságot biztosítsunk a sajtónak”, majd 1946 márciusában megszületett az a törvény, amely a tájékoztatási minisztériumról rendelkezett, melynek feladata volt „irányítani, szervezni és ellenőrizni a sajtó, a rádió, a film stb. minden információs tevékenységét”.<ref>{{cite journal | last = Marino | first = Adrian | title = Cenzúra Romániában | journal = Korunk | volume = 2001 | issue = 9 | url = http://www.epa.oszk.hu/00400/00458/00045/cenzura.htm | accessdate = 2008-10-26 }}</ref>
A következő lépés az volt, hogy korlátozta a megengedett pártok számát. Noha Groza csak arra tett ígéretet, hogy a kormányhivatalokból és a diplomáciai testületekben végez tisztogatást, 1947 júniusában politikai szervezeteket kezdett üldözni, így például a [[Tămădău-ügy]] után letartóztatta a Nemzeti Parasztpárt több kulcsfiguráját és életfogytiglani börtönre ítélte Maniut „a román nép ellen elkövetett politikai bűneiért”.<ref name="Fischer-
Miniszterelnökként Groza összeütközésbe került a Mihály király vezette monarchistákkal. Noha a királynak csak névleges volt a hatalma, a hagyományos román monarchiát jelképezte, és 1945-ben lemondásra szólította fel Grozát. A király fenntartotta, hogy Romániának a jaltai egyezmények értelmében meg kell engednie az Egyesült Államoknak, az Egyesült Királyságnak és a Szovjetuniónak, hogy részt vegyenek a háború utáni kormány felállításában, és hogy a Groza-félénél szélesebb koalícióra van szükség. Groza röviden elutasította a kérést és kettejük kapcsolata a következő években is feszült maradt, így például szemben álltak a háborús bűnösök elítélésének és Sztálin díszpolgárrá avatásának kérdésében is.<ref>W. H. Lawrence, "Chamber Ratifies Rumanian Treaty", in ''The New York Times, August 24, 1947; ProQuest Historical Newspapers, ''The New York Times (1851-2002)'', p.43</ref> Végül 1947 decemberében Gheorghiu-Dej és Groza nyomást gyakoroltak a királyra, hogy mondjon le a trónról, megszüntetve ezzel a román monarchiát és kikiáltva a népköztársaságot.
73. sor:
Grozát 1952-ben Gheorghiu-Dej követte a kormány élén, Groza pedig az államelnöki posztot töltötte be 1958-ig, amikor is egy gyomorműtét következtében meghalt.<ref name="Times"/> Noha soha nem volt a kommunista párt tagja, Groza engedte meg a kommunista rendszer hatalomrajutását Romániában. Azzal, hogy mérsékelt távolságot tartott a szovjetektől és a kommunista vezetőktől, Groza lehetővé tette a szélesebb bázis kialakítását, és a sajtó és politikai szervezetek korlátozásával minimálisra csökkentette az ellenzéket. A király lemondatásával és a népköztársaság kikiáltásával Groza lehetővé tette az átmenetet a későbbi Gheorghiu-Dej vezette kommunista rendszer felé.
[[Vaskohsziklás]] ''(
==Kapcsolódó cikkek==
| |||