„Sztirol” változatai közötti eltérés

A '''sztirol''' egy telítetlen oldalláncú [[aromás vegyület|aromás]] [[szénhidrogén]]. Színtelen, kellemes szagú, erősen [[fénytörés|fénytörő]] folyadék. Vízben nem oldódik, de sok szerves oldószer jól oldja, [[etanol|alkohollal]] és [[dietil-éter|éterrel]] korlátlanul elegyedik. Megtalálható a [[kőszénkátrány]]ban. Régóta ismert vegyület. Egyes meleg égövön honos fák ([[Styrax]]-fajok, például [[Styrax benzoin]]: benzoefa) [[gyanta|gyantájából]] annak vízgőzdesztillációjakorvízgőz-desztillációjakor a gőzzel együtt távozik.

A sztirolt iparilag leginkább [[etilbenzoletil-benzol]] dehidrogénezésével állítják elő. Az etil-benzol gőze már túlhevítés hatására, 650 °C-on is könnyen sztirollá dehidrogéneződik. Iparilag katalitikus dehidrogénezéssel állítják elő, a [[katalizátor]] [[alumínium-oxid]], [[bauxit]] vagy [[króm]]-oxidok lehetnek. Ezek jelenlétében a dehidrogéneződés alacsonyabb hőmérsékleten is lejátszódik, a hozam jó.

A sztirolt többnyire műanyagok, főként [[polisztirol]] gyártására használják. A polisztirol a legrégebben ismert műgyanták egyike. A polisztirol a sztirol polimerizációja során keletkezik, ami már állás közben is végbemegy. (A spontán polimerizáció inhibitorai például a [[kinonok]] és az aromás [[nitrovegyület]]ek) A polimerizációt gyorsítja a melegítés, az erős megvilágítás, és bizonyos katalizátorok (például szerves peroxidok (például [[dibenzoilperoxid]]), ásványi [[sav]]ak, [[Lewis-sav]]ak). A polimerizáció peroxidkatalizátor jelenlétében gyökös mechanizmus szerint megy végbe. A polisztirol hőre lágyuló [[műanyag]]. Láncszerű makromolekula. Könnyen préselhető formákba. Színtelen, üvegszerű, átlátszó, rideg anyag, nagyon jó elektromos [[szigetelő]]. A habosított, extrudált vagy expandált (pl. hungarocell) polisztirol a leggyakrabban használt [[hőszigetelő anyag]] az építőiparban[[építőipar]]ban, de alkalmazzák többek között hűtőtáskák, bukósisakok és védőeszközök anyagaként, illetve a csomagolástechnikában.