„Ekhó” változatai közötti eltérés

Az első legenda szerint Ekhó segített [[Zeusz]]nak, hogy [[Héra]] figyelmét elvonja csacsogásával a főisten szerelmi dolgairól. Ám az istenek királynéja rájött a cselre, és büntetésből Ekhót azzal sújtotta, hogy örökké mások mondatait ismételgesse, és még azt se tudja egészen kimondani, csak mindig a végét ismételje el. Az elátkozott [[Nimfa (mitológia)|nimfa]] ezután beleszeretett a hiú [[Nárcisz (mitológia)|Nárciszba]], vagy ''[[Narkisszosz'']]ba. Azonban Nárcisz olyannyira bele volt habarodva saját magába, hogy nem is vett tudomást Ekhóról. Nárcisz egyszer leült egy tó partjára, és tükörképét nézte addígaddig, amíg meg nem halt. A visszhang nimfája, pedig csak bámulhatta a hiú istent, és fájdalmában felemésztődött, így csak a hangja maradt meg.

A másik [[mítosz]] szerint Ekhó gyönyörűszépgyönyörű szép nimfa volt, akinek az életét a zene tette ki. Egy erdő mélyén élt, és muzsikált. Épp ezért megtagadott minden szerelmet, és csak a zenének élt. Közönyével kivívta [[Pán (mitológia)|Pán]] isten haragját, aki követőivel, a pásztorokkal rátámadt Ekhóra, és bosszúból darabokra tépték a nimfát, majd szétszórták az egész világon darabjait. [[Gaia (mitológia)|Gaia]] földistennő megsajnálta Ekhót, és befogadta saját testébe. A kesergő nimfa a zene után vágyakozott, de erejéből csak annyira futotta, hogy ismételgesse bárki szavait az egész világon, amerre csak szét lett szórva.