„Pattantyús-Ábrahám Imre” változatai közötti eltérés

Pattantyús-Ábrahám Imre Zorkóczy Samu meghívására a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasműben helyezkedett el előbb műszaki tanácsosként, majd műszaki igazgatóként. A vállalat kohó-, vas- és acélgyárainak valamint vasérc- és szénbányatelepeinek gépészeti és energiagazdálkodási ügyeinek intézése tartozott a hatáskörébe. 1941-től a [[győr]]i Magyar Vagon- és Gépgyár ügyvezető igazgatója lett (ekkoriban a győri gyár a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt-hez tartozott). 1943-tól meghívták Sopronba, a kohómérnök hallgatók II. és III. szigorlati bizottsága kültagjának. A [[második világháború]] idején a gyárat komoly károkat okozó légitámadás érte. Nyilas parancsra a gyárat ki kellett volna telepíteni, de Pattantyús szembeszállt a nyilas főispánnal: ''„Illaván születtem, ahol a híres fegyház van. Ha úgy akarják, meghalhatok Sopronkőhidán, a másik híres fegyházban. Így legalább stílusos lesz!”'' – fakadt ki.<ref>A Nehézipari Műszaki Egyetem közleményei, 1981., 17. old.</ref> A helyreállítási munkálatok gyors ütemben folytak, így a háború után a gyár szinte azonnal termelni kezdhetett. Eredményes munkássága elismeréseként a Nehézipari Központ az [[államosítás]] után is megerősítette állásában, egy év múlva vezérigazgatónak nevezték ki, majd 1948. június 19-én a Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki.

*Terplán Zénó szerk.: Pattantyús-Ábrahám Imre (1891-1956) Emlékkönyv születésének 100. évfordulójára. Miskolc, 1991.