„Szalamandrafélék” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Bordásgőte-formák (Pleurodelinae): néhány magyar név utáni tudományos név nem volt zárójelben, ezt javítottam |
Elterjedés, élőhely, Életmód, Szaporodás fejezetekhez írtam |
||
28. sor:
<br />22 nem és 86 faj tartozik a családba.
= Elterjedés, élőhely =
Fajaik döntő többsége [[Európa]] nagy részén, [[Észak-Afrika|Észak-Afrikában]], [[Nyugat-Ázsia|Nyugat-Ázsiában]], a [[Közel-Kelet|Közel-Keleten]], valamint a [[Távol-Kelet|Távol-Keleten]] honos, két nemük (''Notophthalmus'' és ''Taricha'') viszont [[Észak-Amerika|Észak-Amerikában]] fordul elő.
Sokféle élőhelyen megtalálhatók, de mint minden más kétéltű, igénylik a nedves környezetet, legtöbbjük ezen felül a szaporodáshoz szükséges kisvizeket is.
= Életmód =
Mivel nagy és változatos családról van szó, az ide tartozó fajok életmódjáról nehéz egységes képet adni, lehetséges viszont néhány alapvető kategóriába besorolni őket. Alapvetően háromféle ilyen csoport különíthető el (ezek között azonban mindenféle átmenet előfordulhat):
* Vízi: az idetartozó fajok egész életüket a vízben töltik, azt ritkán hagyják el, legfeljebb akkor ha kiszárad vagy ha túl szennyezetté válik. Aktivitásuk napszaktól kevésbé függ, tevékenykedhetnek nappal és éjszaka is. Ilyenek például a bordás, a tarajos gőték, valamint bizonyos fajok, például az alpesi gőte [[neoténia|neoténiás]] egyedekből álló [[populáció|populációi]].
* Félvízi: a félvízi életmódú fajokra jellemző, hogy életüknek jelentős részét a szárazföldön töltik, de a vízben is sokat tartózkodnak. A szárazföldön töltött időszak lehet például az állatok fiatalkora, mint a tűzhasú, a szemölcsös és a lapátfarkú gőtéknél. Ezen [[Nem (rendszertan)|nemek]] fiataljai átalakulásuk után elhagyják a vizet, és az ivarérettség eléréséig nem is térnek oda vissza, ezután viszont legfeljebb rövidebb időre jönnek csak ki a szárazföldre. Más fajok, mint például számos európai gőte a vizet csak szaporodási időszakban keresik fel, ekkor viszont heteket, vagy akár hónapokat is ott töltenek, és testfelépítésük ennek megfelelően kissé meg is változik: bőrük simább lesz, farkukon (esetleg hátukon is, főleg a hímeken) úszószegélyt növesztenek és a vízi fajokra jellemző aktivitási mintázatot mutatnak. (Megjegyzés: fogságban bizonyos félvízi fajok hajlamosabbak vízhez kötöttebb életmódot élni, mint a szabad természetben.)
* Szárazföldi: a szárazföldön élő fajok átalakulásuk után az év legnagyobb részét itt töltik, a vizet szaporodáshoz legfeljebb rövid időre keresik fel, de vannak olyanok is, melyek egyáltalán nem. Utóbbiak közé sorolhatók például a Salamandrinae alcsalád egyes álelevenszülő fajai, melyek már átalakult fiatalokat hoznak világra, vagy a tüskés gőték és egyes krokodilgőték, melyek petéiket vízközelbe rakják le, a kikelő lárvákat pedig az áradások sodorják a vízbe. Főleg éjszaka aktívak, nappal legfeljebb esős időben jönnek elő.
= Szaporodás =
Változatos életmódjukból adódóan szaporodásukról sem lehet egységesen beszélni, egyetlen közös vonásuk talán a Salamandroidea alrendre általánosan jellemző belső megtermékenyítés. Nászidőszakuk általában az év valamely nedvesebb időszakára esik, kontinentális éghajlaton általában tavasszal, monszun klímán pedig leggyakrabban az esős évszakban, de vannak fajok, melyeknél nincs ennyire évszakhoz kötve. Legtöbbjük a szaporodáshoz kisebb álló- vagy lassú folyású vizeket keres fel, melyekhez sokszor nagy távolságokat kénytelenek megtenni (hacsak nem ott élnek egész évben).
A hímivarsejtek átadását egyszerűbb vagy kifinomultabb nászjáték előzi meg, ez lehet násztánc vagy közvetlen testi kontaktussal járó [[amplexus]].
A násztánc lényege az, hogy a hím, miután észrevette a nőstényt, odamegy hozzá, és a fajra jellemző testhelyzetben farkával [[Feromon|feromonokat]] legyez feléje egészen addig, amíg a nőstény hajlandóságot nem mutat. Ha igen, elkezdi követni a hímet, amely elfordul tőle és lassan elindul. A nőstény orrával megérinti a hím kloákáját, melynek hatására az az aljzatra kis nyálkakúpot rak le, aminek a tetejére helyezi a spermiumokat tartalmazó [[Spermatofóra|spermatofórát]]. A hím tovább lépked előre, a nőstény pedig követi egészen addig, amíg a spermatofórát kloákájával fel tudja venni.
Az amplexus során a hím általában a végtagjaival fogva tartja a nőstény egészen addig, amíg az hajlandóságot nem mutat a párzásra, a spermatofóra átadásának módja viszont hasonló a násztáncot járó fajokéhoz. A családon belül három típusa különíthető el:
*''I. vagy kaudális típus:'' ebben az esetben a hím farkával a nőstény csípője köré tekeredik. Jellemző a ''Calotriton'' és az ''Euproctus'' nemekre, feltehetően a gyors folyású patakokhoz való alkalmazkodás következtében alakult ki.
*''II. vagy ventrális típus:'' ilyenkor a hím hátulról a nőstény hasa alá kúszik és mellső végtagjaival megragadja annak felkarját, a spermatofóra átadásához viszont az egyik oldalon elengedi párját, hogy felvételéhez föléje tudja őt forgatni. Általánosan elterjedt a Salamandrinae alcsaládban, de megfigyelhető a bordás és a krokodilgőtéknél is.
*''III. vagy dorzális típus:'' ennél a hím végtagjaival a nőstény háti oldalán kapaszkodik meg. Így udvarolnak a ''Notophthalmus'' és a ''Taricha'' nemek fajai, de míg előbbi hímjei csak hátsó lábaikkal párjuk nyakát fogják át (és közben a násztánccal udvarló fajokra jellemzően feromonokat is legyeznek az orra felé), utóbbiak mellső végtagjaikkal a hónaljánál, a hátsókkal pedig a lágyékánál is átkarolják. A különbség ellenére a kettőt érdemes egy típusba sorolni, mivel e két génusz testvércsoportja egymásnak, így a szaporodási viselkedésük eredete is valószínűleg közös.
A legtöbb faj nősténye nem sokkal (néhány óra-néhány nap) a spermatofóra felvételét követően lerakja petéit. Általában egyesével helyezik el őket, sok faj növényi részeket hajt félbe köréjük, melyet a pete kocsonyás burka tart össze. Ez védelmet jelent sok ragadozóval szemben, mivel a petét így nehezebb észrevenni, és hozzáférni sem olyan könnyű. A Salamandrinae alcsalád nagy részénél azonban álelevenszülés vagy valódi elevenszülés figyelhető meg. Előbbi esetben az összes pete megtermékenyül és a nőstény sok kisebb vízi életmódú lárvát hoz világra, utóbbinál viszont [[Petevezeték|petevezetékenként]] általában csak egy-egy darab, a többi táplálékul szolgál a fejlődő lárváknak. Ez esetben általában kettő, teljesen átalakult fiatal születik.
Az ivarérett kort fajtól függően általában 2-4 év alatt érik el.
= Rendszerezés =
A családba az alábbi alcsaládok, nemek és fajok tartoznak.
| |||