„Szemethy Imre” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
3. sor:
== Életútja, munkássága ==
Felsőfokú tanulmányokat a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Magyar Képzőművészeti Főiskolán]] (1964-71) folytatott. Mesterei [[Barcsay Jenő]], [[Ék Sándor]] és [[Fónyi Géza]] voltak. Pályakezdő éveit a Derkovits-ösztöndíj segítette. Az [[1970-es évek]]ben egy sajátosan ironikus, abszurd, szürreális stílust alakított ki a képtérben sűrűn szétszórt fragmentumok, tárgytöredékek segítségével (''Szigeti veszedelem'', 1973; ''[[Szentkuthy Miklós világa]]'', 1975; ''Európa Minor I-II.'', 1976; ''Előjelek'', 1985).
Az [[1980-as évek]] végén csökkentette motívumainak számát, ugyanekkor részletgazdagabb előadásmód jellemzi (''Noé füle'', 1995). Az [[1990-es évek]]ben kifejezésmódja, stílusa egyre absztraktabbá, elvontabbá, fogalmibbá válik. A sokszorosító grafika minden ágában ([[rézkarc]], [[szitanyomás]], [[linóleummetszet]], stb.) otthon van, de figyelemre méltóak finom, pontozásos módszerrel készült tusrajzai is (''Csokonai-illusztrációk'', 1974; ''Paravánjelenet'', 1979).
Igen foglalkoztatott és kezdeményező könyv- és újságillusztrátor. 1996-ban [[Banga Ferenc]]cel ''Képes Próza Tár'' címmel könyvsorozatot indítottak a magyar kispróza klasszikusainak képes feldolgozására, 1996 és 2002 között 8 kötetük jelent meg, köztük [[Dugonics András]]: Szittyiai történetek; Osszián énekei [[Kazinczy Ferenc]] fordításában.
| |||