„Giovanni Lanfranco” változatai közötti eltérés

Pármában született és ott töltötte inaséveit a bolognai származású [[Agostino Carracci]]nál. [[Sisto Badalocchio]]val is együtt dolgozott a Farnese-palota díszítésénél. Agostino halála (1602) után mindketten Rómába, [[Annibale Carracci]] műhelyébe mentek, aki akkor készítette a Farnese-palota mennyezetének híres remekművét. Lafranco lafrancoLanfranco a Polyphemus és Galatea részletet készítette. Ezután Carracci alkalmazásában, [[Guido Reni]] és [[Francesco Albani]] társaságában a Herrera kápolna freskóját készítette el a San Giacomo degli Spagnoli (1602-1607) kápolnájában. Közreműködött a Nagy Szent Gergely (San Gregorio Magno), valamint a Cappella Paolina freskóinak elkészítésében a Santa Maria Maggiore templomban.

1605-ben önálló megbízástokat kapott, mint a Palazzetto Farnese egy képének (Camerino degli Eremiti) megfestése. Annibale Carracci 1609-es halála után LafrancoLanfranco két évre visszatért Pármába, ahol találkozott [[Bartolomeo Schedoni]]val. 1612-1615 közt újra Rómában élt, ahol Carracci három legnevesebb tanítványa Reni, Albani és Domenichino versengett egymással a patrónusok kegyeiért. Reni hamarosan Nápolyba és Bolognába távozott. Az ezt követő hónapokban LafrancoLanfranco és Domenichio közt éles versengés folyt a nagy freskó-megrendelésekért. LafrancoLanfranco nem teljesen alaptalanul azzal vádolta meg Domenichiot, hogy a Szent Jeromos hitvallása című festménye, mely ma a [[Vatikán]]ban látható, plagiátum.

Eltérően Domenichiotól, LafrancoLnafranco stílusa eklektikus. Művei Carracci kései munkáira emlékeztetnek, míg más műveire [[Caravaggio]] volt hatással. Rövidesen V. Pál [[pápa]] körének befolyásos művésze lett.

Utóda, XV. Gergely pápa Guercino és Domenichino műveit részesítette előnyben. LafrancoLnafranco főművét, a Sant'Andrea della Valle dóm freskóját 1627-ben fejezte be, mely Correggio úttörő művének hatása alatt állt, mely a Duomo di Parma számára készült.

[[en:Giovanni LafrancoLanfranco]]