„Zsebkendőszavazás” változatai közötti eltérés

a
a
A parlamentben ellehetetlenült állapotok és a [[közvélemény]] példátlan polarizálódása miatt [[1905]]. [[január 3.|január 3-án]] a király feloszlatta az országgyűlést, és új választásokat írt ki a hónap végére-február elejére. A választási küzdelem az addig harminc éven át abszolút parlamenti többséggel kormányzó, a magyar politikát uraló [[Szabadelvű Párt]] kisebbségbe jutásával (azaz vereségével) végződött a Szövetkezett Ellenzékkel szemben.
 
A választás eredménye még az eddigieknél is jóval súlyosabb [[Az 1905-ös magyarországi belpolitikai válság|belpolitikai válságot okozott]] s többek egyebek mellett a Szabadelvű Párt jogutód nélküli feloszlásához vezetett (1906), miután az Tisza hathatós nyomására szembefordult az egyértelműen a [[67-es]] (azaz [[kiegyezés]]-párti) eredmények és értékek megvédésére tett kísérlettel (aminek egyedüli képviselője épp a Szabadelvű Párt maradt a törvényhozásban). Tisza maga is kisebbségben maradt Miskolcon [[Bizony Ákos]]sal szemben, ellenben Budapesten épp [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. Andrássy Gyula]] gróf ellenében választották meg képviselőnek. A végeredmény ismeretében nyomban a választások után beadta lemondását, de mint lemondott miniszterelnök még hónapokig volt kénytelen ügyvezető kormánya élén dolgozni, a parlamenti többséggel szemben teljesen passzív magatartásra szorítkozván. Végül fél évvel később, [[1905]]. [[június 18.|június 18-án]] a király felettébb elismerő szavak kíséretében mentette fel miniszterelnöki állásából és a választási eredményt továbbra is figyelmen kívül hagyva helyébe a császárhű darabont kapitányt, volt hadügyminisztert és máig a legtöbb kitüntetést kapott katonát, [[Fejérváry Géza|Fejérváry Gézát]] nevezte ki miniszterelnöknek.
 
==Források==
* [http://epa.oszk.hu/00000/00022/00430/13448.htm Grexa Gyula: Magyarország kálváriája], [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]], XX. évf. 21. szám, 1927. november 1.