„Csernátony Lajos” változatai közötti eltérés

 

==Életpályája==

[[Erdély]]i nemesi családból származott. Az [[1848]]. [[március 15.|március 15-e]]i [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|forradalom]] után főmunkatársa lett a [[Pálfy Albert]] szerkesztette ''[[Marczius Tizenötödike]]'' című napilapnak. [[1849]] novemberétől a napilapnál végzett munkája mellett Kossuth Lajosnak, mint az [[Országos Honvédelmi Bizottmány]] elnökének titkáraként is működött. Cikkeinek szélsőséges köztársasági irányultsága sokszor ingerült vitákat gerjesztett. A lap többször megfogalmazta különvéleményét a kormány álláspontjával szemben és élesen támadta – Kossuth Lajoson kívül – a szabadságharc vezető tisztviselőit. A Kossuth számára is kellemetlen helyzet végül úgy oldódott meg, hogy Csernátony Kossuth kérésére 1849 februárjában lemondott titkári megbízatásáról. A ''Marczius Tizenötödike'' lapot a kormányzat [[1849]]. [[július 8.|július 8-án]] betiltotta.

 

 

[[1867]]-ben amnesztiát kapott. Hazatérése után, mint publicista a magyar sajtó egyik legtevékenyebb tagjává vált. 1867 és 1869 között [[A Hon]] című lap főmunkatársa, [[1869]] és [[1877]] között az [[Ellenőr (időszaki lap)|Ellenőr]] című lap alapító főszerkesztője, később a ''Nemzet'' és a ''Magyar Nemzet'' című lapok főmunkatársa volt. Könnyed hangú, szellemesen támadó stílusa új irányt jelentett a magyar politikai újságírásban. Ő volt az első hazai sportrovat megindítója is. Hazatérése után [[Tisza Kálmán]] közeli bizalmasa lett. [[1869]] és [[1901]] között előbb balközép, majd szabadelvű programmal országgyűlési képviselő volt. Mintegy tizenkétezer korona vagyonát a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetére hagyta.

 

== Felhasznált források ==

* Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest – 2001, ISBN 9639376213

 

 

{{Portál|erdély|-|Kolozsvár|-}}

 

{{DEFAULTSORT:C~sernatony Lajos}}