„Nicola Porpora” változatai közötti eltérés

A nápolyi [[San Pietro a Majella Zenekonzervatórium (Nápoly)|zeneakadémián]] tíz évesen kezdte tanulmányait, Greco és Mancini növendékeként, és körülbelül tíz év múlva végzett. Ekkoriban a nápolyi zenei életet és az operát [[Alessandro Scarlatti]] uralta. Porpora első opera seriáját, az ''Agrippinát'', 1708-ban mutatták be a nápolyi udvarban – sikerrel. 1711-től 1725-ig Frigyes Hessen-Darmstadti herceg zenemestere volt, és ebben az időben írta két újabb operáját: ''Flavio Anicio Olibrio'' (1711), ''Basilio re d'oriente'' (1713), amiket Nápolyban mutattak be. 1714-ban komponálta az ''Adanna e Teseót'' a bécsi udvar számára, majd a ''Temistoclét'', melynek bemutatója 1718-ban volt a Hoftheaterben. 1715 és 1721 között a nápolyi Conservatorio di S. Onofrio és a Poveri di Gesù Cristo ének- és zeneszerzéstanára volt. Karmestere volt a nápolyi portugál követnek is. Híressé vált énekes tanítványai voltakvolt [[Farinelli]], Caffarelli és Salimbeni (tanítványa volt még Antonio Uberti is, akit később „Porporino” néven illettek). Következő fontos alkotásai az ''Angelica'' (1720) és a ''Gli orti esperidi'' (1721) című szerenádok. Ezeknek a szövegét a fiatal [[Pietro Metastasio]] írta (végeredményben ő fedezte fel Metastasiót). 1722-ben az operasikerei már lehetővé tették, hogy feladja konzervatóriumi kötelezettségeit.