„Gaudiopolis” változatai közötti eltérés

A szovjet bevonulás előtt elsősorban zsidó értelmiségi gyerekek kaptak szállást. Ezt követően több menekült katonatiszt, hivatalnok csemetéje is idekerült. A tábor lakói voltak többek között Szauer később [[Orbán Ottó]]; a későbbi riporter [[Szilágyi János (újságíró)|Szilágyi János]]; [[Andrási Andor]] a [[KFKI]] főmunkatársa; [[Molnár Ferenc]] unokái: [[Horváth Ádám (rendező)|Horváth Ádám]]<ref>15 évesen az első kormány kultuszminisztere.</ref> és [[Sárközi Mátyás]]<ref>Édesanyjuk [[Sárközi Márta]] özvegyen maradt, házukat lebombázták.</ref> is.

1945 szeptemberében megalapították Gaudiopolist, az örömvárost. Az első államfő: Szőke Balázs, a miniszterelnök '''[[Keveházi László]]''' volt. Keveházit<ref>Keveházi László az egyik legidősebb lakó volt. A Gaudiopolis védelmét 18 éves korukig élvezhették a gyerekek.</ref> Kudar László váltotta a poszton. A gyerekek szervezték kulturális programjaikat, könyvtárat alapítottak. Szabad választás alapján szakmát tanulhattak, önkéntesen dolgozhattak is. Pénzük a Gapo-dollár volt, árfolyamát a villamosjegy ára határozta meg. A gyermekköztársaságnak alkotmánya és törvényei is voltak. A rendetlenségért nyilvános dorgálás járt, de ki is közösíthették a súlyosabban vétkezőket – fegyelmezésre azonban ritkán volt szükség.

* Bartosné Stiasny Éva<ref>A szerző, Sztehlo Gábor munkatársainak egyike.</ref>: Háborúban békességben. A Bogár utcai gyermekotthon lakóinak csodás megmenekülése. Luther Kiadó, 2005, ISBN 9639571350