„Károlyi Sándor (hadvezér)” változatai közötti eltérés

[[Pfalz-Neuburgi Eleonóra magyar királyné|Eleonóra özvegy császárné]] már [[1711]]. [[szeptember 15.|szeptember 15-én]], majd az új császár és király, [[III. Károly magyar király|III. Károly király]] [[1712]]. [[január 12.|január 12-én]] kinevezte főhadvezér–helyettesséaltábornaggyá, [[április 5.|április 5-én]] pedig grófi méltóságra emelte. Később ([[1740]] után) [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia császárné]] tábornaggyá nevezte ki, ezzel Károlyi elnyerte a legmagasabb katonai rangot is.

A legmagasabb állásokra és befolyásra jutva – mely sok gyanúsítást vont hazafiúi jellemére –, határozottan és következetesen az üldözött ügyefogyott kurucok javára használta fel hatalmát, számtalan külföldi bujdosó részére eszközölt ki hazatérési engedélyt, a segélyre szorulókat védte, támogatta. Nagy összegeket fordított jótékony intézetek, [[egyház]]ak és [[iskola|iskolák]] alapítására és segítésére, fényes emlékeket hagyott maga után, mint valódi, nemes lelkű magyar főúr, jobbágyai atyai jótevője. [[Nagykároly]]ban a [[piaristák|kegyesrendi szerzet]] egyháza és társas lakhelye, valamint a szegények ottani kórháza is, [[Pest]]en pedig a [[klarisszák]] részére alapított zárda, a báthorinyírbátori és [[miskolc]]i [[Minorita templom (Miskolc)|minorita-rendház]], a [[Nagymajtény|majtényi]], [[csenger]]i, [[kaplony]]i, [[erdőd]]i stb. templomok és iskolák neki köszönhetik létüket. [[Kaplony]]ban, a Károlyi család kriptájában helyezték örök nyugalomra.