„Marillion” változatai közötti eltérés

A „Script…” album óriási sikert hozott a zenekarnak. Számos kiváló kritika jelent meg az lemezről, a szaklapok lelkendezve írtak az együttes teljesítményéről. Minden várakozást felülmúlva a korong a lista 7. helyén végzett.

A sikeres lemezbemutató koncertek után – melyek közül a Hammersmith Odeon-ban tartott előadást „Recital of the Script” és „Grendel EP” címmel videókazettán is kiadták – a harmadik alapító tag, Mick Pointer is felmondott különböző személyi problémákra hivatkozva. Ebben volt is némi igazság, mint ahogy már tudjuk, Fish nem igazán volt megelégedve a dobos zenei képességeivel. Mick helyére a Camel-ből szerződtették le Andy Ward-ot, akit a „Garden Party” klippjében láthatunk is. Ő mindössze három hónapig volt a zenekar tagja, majd egy idegösszeroppanást követően feladta a versenyt. A hirtelen dobos nélkül maradt társaságot John Martyr segítette ki, de más irányú kötelességei miatt neki is hamar távoznia kellett. A következő megoldás egy Jonathan Mover nevű 21 éves amerikai volt, aki mindössze egyetlen német koncerten szerepelt a Marillion tagjaként. Fish annyira nem szívlelte a srácot, hogy kijelentette a többieknek, ha Jonathan nem távozik, akkor fogja a kalapját, és ő megy. Nem volt más választás, a többiek néhány nap elteltével közölték az amerikaival, hogy keressen más munkát magának. Mivel a második lemez felvételét már jócskán el kellett volna kezdeni, az együttes teljesen maga alatt volt a tagcserék miatt. Végül a Genesis volt gitárosa, Steve Hackett ajánlott nekik egy session zenészt, akivel korábban ő is sokszor dolgozott, és teljes mértékben meg volt vele elégedve. Ezt a dobost Ian Mosley-nek hívták, aki olyannyira jó választásnak bizonyult, hogy ma is oszlopos tagja a Marillionnak, annak ellenére, hogy Ian először csak mint kisegítő zenészként képzelte el magát a második album, a „Fugazi” felvételeinek idejére.

1985-ben elkészült a Marillion talán egyik legerősebb anyaga, a Misplaced Childhood. Az albumok listáján elérte az első helyet, a Kayleigh kislemez változata pedig a második helyre kúszott fel. Általában minden együttes pályafutása során születik egy dal, amelyről többé-kevésbé azok is beazonosítják az előadót, akik nem annyira tartoznak a rajongóik közé. A Marillion esetében ez a szerzemény volt az, amely a szélesebb hallgatósághoz is eljutott, és azok is felismerik, akik sem előtte, sem utána nem foglalkoztak behatóbban a zenekar munkásságával. És ez volt az a dal, amely igazán meghozta a megérdemelt elismerést az együttesnek.

A lemezt követő világkörüli turnét Fish hangszálproblémái miatt kis időre el kellett halasztani, de egy fontos fanclub koncertet azért a Marquee-ban megtartottak. Fish képtelen volt énekelni, csak a számok közötti szünetekben beszélt valamit, inkább vezényelte az előadást. A zenekar játszott és Fish helyett a közönség énekelte végig a koncertprogramot. Az egyedülálló előadás hangfelvételét a “Misplaced Marquee” című kalózfelvétel őrzi.