„Louis Antoine de Saint-Just” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
22. sor:
1792. szeptember 5-én beválasztották a [[Nemzeti Konvent]]be [[Aisne]] képviselőjeként, ő lett a Konvent legfiatalabb tagja (éppen betöltötte a 25 éves alsó korhatárt). Ekkor ismerkedett meg személyesen is Robespierre-rel és hamarosan a [[Hegypárt]] egyik legkövetkezetesebb vezetőjévé vált. 1792. november 13-án [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] perében elmondott beszédével szerzett országos ismertséget. Ebben kijelentette, hogy a királyt nem mint állampolgárt, hanem mint a nép ellenségét kell kivégezni. A beszédnek (és Robespierre teljes támogatásának) oroszlánrésze volt abban, hogy a Konvent a királyt halálra ítélte. 1793 elején főként általános alkotmányjogi, hadügyi problémákkal foglalkozott, a nép felségjogából származó törvényhozó hatalom felsőbbségét támogatta a végrehajtó hatalom fölött. 1793. július 27-én a ''Közjóléti Bizottság'' ''(Comité du Salut Public)'' tagja lett és részt vett az új alkotmány (az [[1793]]-as demokratikus alkotmány, mely nem lépett életbe) kidolgozásában. 1793. július 8-án tartott beszámolójával a pártharcok tevékeny résztvevője lett, erélyesen lépett fel a [[girondisták|girondista]] politika és a föderalista lázadás ellen. 1793. október végén-november elején barátjával, Philippe Lebas-val mint Konvent-megbízott kiküldetésben volt a Rajnai hadseregnél. Kemény kézzel tettek rendet a hadseregben, többek között több gyáva vagy korrupt parancsnokot letartóztattak. Az elzászi arisztokrácia körében rekvirálásokat rendeltek el, kényszerkölcsönöket vetettek ki. 1793. december elején újból a Rajnai hadseregnél volt kiküldetésben. Az [[elzász]]i jakobinusok véreskezű vezetőjét, Euloge Schneidert az ő utasítására tartóztatták le és küldték [[Párizs]]ba. December végén Pichegrut nevezte ki az egyesült Rajna-Moseli seregek élére, majd [[1793]]. december 26-án részt vett [[Wissembourg]] elfoglalásában, melynek eredményeként az [[osztrákok|osztrák]] csapatok a [[Rajna]] mögé szorultak vissza. 1794. január végén-február elején Saint-Just és Lebas az Északi hadseregnél volt kiküldetésben [[Picardia|Picardiában]].
Saint-Just, mint a kormány tagja a nemzeti egység védelmezője volt és harcolt a (jobb- és baloldali) frakciók ellen. 1794. február 22-én ő terjesztette be a ventôse-i dekrétumokat, amelyek az ellenforradalmárok vagyonának a nép közötti felosztásáról rendelkeztek. Ventôse hónapban (1794. február 19-március 20.) a Konvent elnöki tisztségét is betöltötte. 1794 márciusában és áprilisában vádbeszédeivel döntő szerepet játszott [[Jacques Hébert|Hébert]] és [[Danton]] frakcióinak felszámolásában. 1794. április 28-án újból kiküldetésbe ment, az Északi hadsereghez és sikeres haditervet dolgozott ki [[Maubeuge]] felmentésére. Június elején visszatért [[Párizs]]ba, a
1794. július 27-én a Robespierre-ellenes összeesküvők elleni beszédét nem engedték a Konventben végig mondani, és letartóztatták Robespierre más híveivel együtt. A párizsi börtönök nem merték a letartóztatott hegypárti vezetőket befogadni, így hamarosan kiszabadultak és a [[párizs]]i Városházán megkísérelték megszervezni a népfelkelést. Ez azonban nem sikerült, a Konvent puccsistákat támogató csapatai elfoglalták a városházát és másnap (1794. július 28-án vagy thermidor 10-én) a 21 hegypárti vezetőt (Saint-Just-öt és Robespierre-t utolsóként) kivégezték.
| |||