„Savoyai Adél francia királyné” változatai közötti eltérés

1092-ben született, II. (Szavojai) Humbert gróf és Burgundiai Gizella márkinő harmadik gyermekeként és első leányaként, [[II. Kelemen pápa]] unokahúgaként, aki még franciaországi udvarában is meglátogatta egyszer Adélt. Édestestvérei: Amádé, Szavoja későbbi grófja, Vilmos, Liège majdani püspöke, Ágnes, Humbert, Regináld, és Guy.

1115. augusztus 3-án nőül ment [[VI. (Capet) Lajos francia uralkodóhozkirály]]hoz, akinek ő már a második felesége volt.

* [[VII. Lajos francia király|Lajos]] (élt: 1120-1180. november 18.), később VII. Lajos néven francia király lett. Első felesége [[Aquitániai Eleonóra angol királyné|Aquitániai Eleonóra hercegnő]] volt, akitől két lánya született: [[Franciaországi Mária|Mária]] és [[Franciaországi Alix|Alíz]], de frigyük válással végződött.

Amikor férje meghalt, Adél nem azonnal vonult vissza a társasági élettől, ahogy az előtte lévő királynék tették általában, hanem inkább újra férjhez ment 1141-ben, ezúttal I. Mátyáshoz, Montmorency urához, akinek még további egy leányt (neve: Alíz) szült, ám továbbra is aktívan részt vett a királyi udvar eseményein, és a vallási életben is részt vett, emellett ő az egyik a két özvegy királyné közül Dugdale Vilmos elbeszélésében, akik ugyanabba a férfiba voltak szerelmesek. A történet szerint amikor [[I. Henrik angol király]] meghalt, özvegye, Louvain-iLouvaini Adelícia és egy jóképű, ifjú angol lovag, Albini Vilmos között szerelem szövődött, s megegyeztek, ha a férfi visszatér franciaországi útjáról, összeházasodnak. Vilmos éppen Adél fia, Lajos esküvői ünnepségén vett részt, amikor az nőül vette [[Aquitániai Eleonóra]] hercegnőt. Az angol lovag olyan ügyesen helyt állt a lovagi játékokon és olyan jóképű volt, hogy felkeltette Adél érdeklődését, aki megpróbálta ágyába csábítani az ifjút, ám az visszautasította a szerelmes nőt, s hű maradt menyasszonyához, Adelíciához, mire a sértett nő azt tervezte, bosszúból az éhes oroszlánok közé veti a fiatalembert. A lovagot ekkor valami természetfeletti erő töltötte el, és saját kezével tépte ki a fenevad nyelvét, megölve ezzel a vadállatot. (A valóság azonban az volt, hogy Vilmosnak szerencséje volt, mivel állítólag maga Aquitániai Eleonóra királyné figyelmeztette őt a közelgő veszélyre, s így még időben elmenekülhetett az országból, vissza Angliába, Adelíciához.)