„I–16” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a clean up, replaced: *[ → * [ (4) AWB |
||
46. sor:
A pilóta kilátása a kabinból azonban rossz volt<ref name="Jackson p. 148">Jackson 2003 p. 148.</ref>, a kabintető hajlamos volt beszennyeződni motorolajjal és a kabintető mozgatható része a hirtelen manőverek közben időnként ki-be csapódott, emiatt a legtöbb pilóta nyitott állapotban rögzítette. Az I–16-tal nehéz volt repülni. A törzs első része a motorral együtt túlságosan közel volt a tömegközépponthoz, a pilótafülke pedig túlságosan hátul volt. A repülőgép hosszanti stabilitása elégtelen volt, képtelenség volt a gépet repülni elengedett kormánnyal<ref name="Jackson p. 147">Jackson 2003 p. 147.</ref>.
[[Kép:Polikarpov I-16-Mosca.jpg|thumb|right|I–16 spanyol köztársasági színekben
=== A spanyol polgárháborúban ===
1936-ban a spanyol polgárháború kitörésekor a köztársasági erők vadászrepülőgépekért könyörögtek. Miután a spanyol kormány aranyaban kifizette az árát [[Sztálin]] hozzájárult 475<ref name="Gunston p. 85">Gunston 2003 p. 85.</ref> I–16 tip 5 és tip 6 leszállításához. Az első I–16 gépek 1936 novemberében jelentek meg a spanyol égbolton<ref name="Maslov p.25">Maslov 2010 p. 25.</ref>. A Polikarpov-monoplánok a tűzkeresztségen 1936. november 13-án estek át, amikor 12 I–16 megtámadott egy nacionalista bombázó csoportot [[Madrid]]ban. A szovjet pilóták négy légigyőzelmet arattak. Két német [[Heinkel He 51]] pilótája is elesett. De a szovjet repülőknek veszteségei is voltak, a csoport parancsnoka összeütközött egy ellenséges repülőgéppel és egy másik I–16 pilóta leszálláskor törte össze gépét <ref name="Maslov p.26">Maslov 2010, p. 26.</ref>. A Polikarpovok azonnal megszerezték a légifölényt a He 51, [[Arado Ar 68]] és [[Fiat CR.32]] kétfedelű gépek felett és nem akadt ellenfelük, míg meg nem jelentek a vadonatúj [[Messerschmitt Bf 109]] vadászgépek. Ezek megjelenése és a nacionalista erők vadászgépeinek számbeli fölénye volt elsődleges oka az I–15 és I–16 típusok nagy veszteségeinek 1937. folyamán<ref name="Maslov p.30">Maslov 2010 p. 30.</ref>. Több repülésügyi publikáció az új szovjet vadászgépet "Boeingnak" hívta, mivel helytelenül feltételezte, hogy az a [[Boeing P–26]] konstrukcióján alapult.
58. sor:
[[Kínai Köztársaság|Kínának]] egy újabb 250 darab '''I–16 tip 10''' repülőgépet szállítottak. Ez a gép két másik 7,62 mm SKASZ géppuskát kapott, páncélt a pilóta háta mögé és egy kissé továbbfejlesztett 560 kW (750 LE) M–25 típusú motort. 1939-ben ezek a gépek vették fel a harcot a Japán Császári Hadsereg légierejének merev futóműves [[Nakajima Ki–27]] ''Nate'' és a Japán Császári haditengerészet Légi szolgálatának [[Mitsubishi A5M]] ''Claude'' gépeivel. További nagyszabású légi hadműveletre került sor a Szovjetunió és Japán között a [[Halhin-goli csata|halhin-goli csatában]]. A következő évben a japán flottát felszerelték a híres [[A6M Zero]] vadászgépekkel, ezek kemény diónak bizonyultak az I–16 számára.
További erőfeszítéseket tettek a repülőgép tűzerejének növelésére a 20 mm-es [[SVAK]] gépágyúk bevezetésével, ezzel az I–16 az akkori idők legerősebb fegyverzetű vadászgépe lett<ref name="Price 1975, p. 78">Price 1975, p. 78.</ref>, három másodperc alatt több mint 6 kg össztömegű lövedéket volt képes kilőni. A pilótáknak tetszett az eredmény, de a gépágyúkból kevés volt és csak kevés '''I–16 tip 12''', '''17''', '''27''' és '''28''' készült<ref
Egy 1939-es állami tanulmány úgy ítélte, hogy az I–16 teljesítmény növelésének lehetőségei kimerültek. A gép fejlesztése során páncélzatot, rádiót, akkumulátorokat és féklapokat kapott, ezek annyira hátrahelyezték a tömegközéppontot, hogy a repülőgépet csak a botkormány jelentős erővel való előrenyomásával lehetett vízszintes helyzetben tartani, egyidejűleg hajlamos lett irányítatlan zuhanásba esni. A féklapoknak a leszálláskor való kinyitása vagy visszahúzása drámaian megváltoztatta a repülési tulajdonságokat. A pontos célzás igen nehézzé vált.
66. sor:
A pilóták a repülőgépet ''Isak''nak becézték (szamár, csacsi), mivel hasonlóan hangzott, mint az I–16 kiejtése oroszul (I-sesztnadcaty). Amikor 1941. június 22-én a nagy honvédő háború kitört, a szovjet légierő rendelkezésére 4226 repülőgép, ebből 1635 I–16 állt mindenféle változatban. Ezek a gépek a 57 vadászrepülő ezredbe voltak osztva a határhoz közeli repülőtereken<ref name="Maslov p.68">Maslov 2010 p. 68.</ref>. A [[Luftwaffe]] 2. légiflottája támadásának főiránya (a [[Wehrmacht]] középső hadseregcsoportja támogatásának keretei között) a szovjet nyugati különleges katonai övezet ellen irányult, mely akkor 361 (más források szerint 424) I–16-tal rendelkezett<ref name="Maslov pp.68-69">Maslov 2010 pp. 68-69.</ref>. A támadás első fázisában az I–16 bázisai voltak a német repülőgépek fő célpontjai és az 1941. június 21-én szolgálatban álló 1635 Polikarpov monoplánból 48 órás harc után csak 937 maradt<ref name="Maslov p.69">Maslov 2010 p. 69.</ref>. Június 30-ra számuk 873-ra apadt, beleértve azt a 99 darabot is, mely javításra szorult<ref name="Maslov p.72">Maslov 2010 p. 72.</ref>. Hogy lefékezzék a Luftwaffe légitámadásait, több I–16 pilóta a "faltörő kos" (oroszul "taran)" taktikát választotta és életüket feláldozva nekivezették repülőgépeiket a német gépeknek.<ref name="Maslov p.72">Maslov 2010 p. 72.</ref>
AZ I–16 fő ellenfele a német [[Messerschmitt Bf 109]] vadászgép volt<ref name="Drabkin p.142">Drabkin 2007 p. 142.</ref>. Az I–16 egy kicsit jobban irányítható volt, mint a korai Bf 109, és fordulóban egyenlő feltételekkel tudott harcolni a Bf 109 "Emillel". A gyakorlott szovjet pilóták előnyt tudtak kovácsolni a Polikarpov kiváló vízszintes mozgékonyságából és annyira szerették, hogy vonakodtak átülni jóval modernebb vadászgépekre. A német repülőgép azonban felülmúlta szovjet ellenfelét a csúcsmagasságával, emelkedési sebességével, gyorsulásával, és legfőképpen a vízszintes és zuhanó sebességével, melyet jobb aerodinamikai kialakításával és erősebb motorjával értek el. Az I–16 fő verziói legfeljebb 450–470 km/h sebességet értek el, míg a Bf 109E sebességge 560–570 km/h volt, a Bf 109F-é pedig 600 km/h. A fölényes sebesség alapvető volt közelharcban, így a német pilóták tudtak kezdeményezni és dönthettek, hogy felülről és hátulról támadják ellenfelüket, majd magasságot gyűjtsenek egy esetleges második támadáshoz. Ezalatt a Polikarpov gépek legfeljebb védelmi kört tudtak alkotni vagy elmenekülni, kihasználva vízszintes mozgékonyságukat<ref name="Drabkin p.142">Drabkin 2007 p. 142.</ref>. Az I–16 fegyverzete is gyengébb volt. Az "Emil" két szárnyba épített 20 mm-es [[MG FF]] gépágyúval és két, légcsavarkörön át lövő 7,92 mm-es [[MG–17]] géppuskával volt felszerelve, melyekből egy másodperc alatt 2,37 kg össztömegű lövedéket tudott kilőni. A legelterjedtebb I–16 változat ugyanakkor két szinkronizált és két, szárnyba épített 7,62 mm-es SKASZ géppuskával rendelkezett, melyeket csak 1,43 kg össztömegű lövedék hagyhatta el egy másodperc alatt <ref name="Drabkin pp.142-143">Drabkin 2007 pp. 142-143.</ref>.
Az I–16 motorja sokkal hosszabb élettartamú volt, mint a Bf 109 vízhűtéses motorja. Az összes legyártott I–16 mintegy fele még szolgálatban volt, amikor 1943-ban leselejtezték.
104. sor:
:Tip 10 [[Svecov AS–62|Svecov M–62]] motorral, melynek teljesítménye 620 kW (830 LE), két sebességes feltöltő kompresszorral és változtatható állásszögű légcsavarral. 100 l szárny alatti üzemanyag tartályt lehetett rászerelni.
;'''I–16 tip 20'''
:Négy SKASZ, az első változat, melyre a japán [[Nakajima Ki–27]] gépen alkalmazotton alapuló 93 l kapacitású szárny alatti üzemanyag tartályt lehetett szerelni. 80 darab készült belőle.
;'''I–16 tip 24'''
:Négy SKASZ, a leszálló féklapokat lehajtható csűrőkre cserélték, farokkerék, második ajtó a pilótaülés jobboldalán, Svecov M–63 motor 670 kW (900 LE) teljesítménnyel.
110. sor:
:Tip 17 M–62 motorral.
;'''I–16 tip 28'''
:Tip 24 két SKASZ géppuska és két SVAK gépágyú
;'''I–16 tip 29'''
:Két szinkronizált SKASZ a gép orrában és egyetlen 12,7 mm Berezin UB a törzs alatt, a szárnyban nincsenek géppuskák. Felszerelhető 4–6 db [[RSZ–82]] rakéta.
;'''I–16 tip 30'''
:Újraindított gyártás 1941–42-ben, M–63 motor.
;'''I–16TK'''
:Tip 10 turbofeltöltővel a nagyobb magasság eléréséhez, elért sebessége: 494 km/h 8,600 m. Nem került gyártásba.
143. sor:
::* Spanyol kötársasági légierő
:{{Spanyolország}}
::* Spanyol nemzeti légierő. I–16 és UTI–4 gépek zsákmányolva a spanyol köztársasági légierőtől, a francia kormány adta vissza, 30 saját gyártás [[Jerez de la Frontera|Jerez de la Fronterában]]. I–16 gépek még 1952-ben is hadrendben voltak.
:::** 1-W csoport
:::** 26. csoport
451. sor:
* Léonard, Herbert. ''Les Chasseurs Polikarpov'' (in French). Clichy, France: Éditions Larivière, 2004. ISBN 2-914205-07-4.
* Liss, Witold. ''The Polikarpov I-16 (Aircraft in Profile Number 122)''. Leatherhead, Surrey, UK: Profile publications Ltd., 1966.
* Maslov, Mikhail A. ''Polikarpov I-15, I-16 and I-153''. Oxford, UK: Osprey Publishing, 2010. ISBN 978-1-84603-981-2.
* Price, Alfred. ''The World War II Fighter Conflict''. London: Macdonald and Jane's (Publishers) Ltd., 1975. ISBN 0-356-08129-X.
* Savrov V.B. ''Isztorija konsztrukciji samoljotov v SzSzSzR, do 1938 g. (3 izd.)'' (Oroszul). Moszkva: Masinosztrojenyije, 1985. ISBN 5-217-03112-3.
463. sor:
{{Fordítás|en|Polikarpov I-16|oldid=szám}}
{{Fordítás|ru|И-16|oldid=szám}}
* [http://www.airwar.ru/enc/fww2/i16-18.html Az I–16 tip 18 az Ugolok nyeba (airwar.ru) oldalán (oroszul)]
* [http://www.nzfpm.co.nz/article.asp?id=i16 Cikk és fotók az I–16-ról Új-Zélandból]
* [http://i16fighter.narod.ru/index_e.htm "Az I-16 vadászgép" források]
* [http://www.aviationcorner.net/show_photo.asp?id=75571 I-16 Fundation Infante de Orleans]
[[Kategória:Vadászrepülőgépek]]
| |||