„Michel de Montaigne” változatai közötti eltérés

a (r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: eu:Michel de Montaigne)
* ''Esszék'' (1983, Bukarest, Kriterion Kk. Vál. és bev.: Oláh Tibor)
* ''Esszéi'' (1992-95., Pécs, Jelenkor Kiadó. Fordította [[Csordás Gábor]]).
 
=== Filozófiája ===
 
Apja kérésére még ifjúként lefordította franciára '''Sebondnak''' a 15. században latinul írt '''Theológia naturálisát''' (Természetes teológia). Később visszatér a műhöz, de az apológia már nem a „természetes teológia” ügyének védelme lett, hanem védőbeszéd [[Sebond]] mellett. Az ítélet felfüggesztését azért javasolja, mert az érzékek megbízhatatlanok, az ember nem ismerheti ki az emberi észt. Ami az erkölcsi meggyőződéseket illeti, a társadalmi és kulturális beidegződések eleve meghatározzák ítéleteinket. Montaigne is a [[keresztény fideizmus]] szószólója, ami nála együtt jár a bigott vallásosság elítélésével. Az emberi megismerő képesség korlátozottsága a hitre való támaszkodás szükségességét vonja maga után és fennálló tekintélyek elfogadását is kézenfekvővé teszi.
 
Ami manapság kedvelt szerzővé teszi, lemondása a mély bölcsességről. Első lépésben visszavonul a természet vagy a természetfölötti tárgyak ([[fizika]] és [[metafizika]]) vizsgálatától. Korlátozott megismerésének tárgya a megismerést hordozó személye. A világtól való pragmatikus lemondást azonban nem követi az én belső szerkezetének rendszeres feltárása. Az én is a világhoz tartozik, de megvannak a saját természeti törvényei, melynek működésének tudományos feltárásáról le kell mondani.
 
Az eddig mondottakból is fakad, hogy az [[Esszék]] bonyolult szerkezetű filozófiai és szépírói alkotás egyszerre. A mű másik jelentős gondolatmenete a szabadság fogalmára összpontosít. A montaigne-i szabadság részben keresztényi, részben sztoikus, de mindenképp etikai értelmű. Ellentéte a szolgaság, de nem bármiféle indítatástól való mentesség, hanem egy sajátos indíttatáshoz való felbonthatatlan kötődés értelmében. A mentesség a kötetlenség értelmében vett szabadság is fontos szerepet játszik filozófiájában. A szabadságnak két formája létezik, a nemzeti sajátságok és a vallásfelekezetek közti választás.
'''Montaigne''' megveti a beteges ragaszkodást a részleges hagyományokhoz, amennyiben az a más nemzetnek hagyományainak lenézésével jár együtt. A lelkiismereti szabadság kérdése ennél összetettebb. '''Montaigne''' a kényszernek semmiképp sem híve, természetes józanság indítja elsősorban arra, hogy egy meghatározott vallást válasszon. A vallásszabadságnak megvan az a negatív oldala, ő ugyanis a vallásszabadságot '''abbeli''' reményében szorgalmazza, hogy növelni fogja a széthúzást és a pártoskodást. Megakadályozván azt, hogy a nép összefogjon és erőre kapjon az ellene vívott küzdelemben. A vallások politikai szempontú elemzése semmiképp sem torkollik egyértelműen az „egy állam- egy vallás” dogma állításába. A vallásszabadság engedélyezése megkönnyíti az állam irányítását, mert megpuhítja és elernyeszti az ellenkező táborok képviselőit.
 
== Szakirodalom ==
11

szerkesztés