„August von Kotzebue” változatai közötti eltérés

Az a közhelyektől áradó szentimentális stílus, amely oly divatos volt ezekben az években Nyugat-Európában, egyenest elegánsnak, nyugatiasnak hatott az oroszországi színházakban, bármelyik nyelven szólalt is meg. Az előkelőségek ugyanis legszívesebben a nagyvárosok francia színházaiba jártak, a polgári és polgárosodó rétegek a német színházakat kedvelték. A művelt ifjúság és a műveletlen nagy tömeg pedig az orosz színházakat szerette. A művelt ifjak azért, mert a nemzettudat a haladás és a hazafiasság szellemét érzékelte az anyanyelvben. A műveletlenek pedig azért, mert más nyelven nem értettek. Kotzebue-nak megfelelt bármelyik nyelv, illetve bármelyik darabját akár maga is lefordította bármelyik nyelvre. - Írt, rendezett, néha maga is játszott. Kapcsolatba került a legmagasabb körökkel. Valószínű, hogy a magas hivatalok hasznát vették cselszövő szolgálatainak. A haladó értelmiség titkait ugyanúgy súgta be az udvarnál, mint ahogy a hivatalos szándékokat továbbította a haladó ábrándok titkos társaságainak. Már orosz állampolgár is volt, egyre magasabb hivatalokat látott el. Diplomáciai feladatokkal is megbízták, majd a cári birodalomhoz tartozó [[Észtország]] (illetve Észt Tartomány) kormányzótanácsának az elnöke lett. Reval (ma [[Tallinn]]) volt a székhelye. Nagy földbirtokot is szerzett azon a vidéken. Nem lehet pontosan tudni, miért fordult ellene az Udvar, de egyszerre, váratlanul bíróság elé került, néhány hétig börtönben is ült, majd száműzték Szibériába. Ott azonnal írt egy olyan drámát, amely dicsőítette a cárt és a cári hatalmat. Ezt megküldte az udvarnak, mire azonnal kegyelmet kapott, és kinevezték a szentpétervári állami német színház igazgatójának. Majd úgy tűnt, hogy hátat fordított minden hivatali vagy hivatalos tevékenységnek, és a [[Német-Rómairómai Birodalom]]ba költözött, váltogatva a széttagolt birodalom államait. Hol [[München]]ben volt, hol [[Mannheim]]ben. Időnként hazautazott revali birtokára pihenni. Ekkor volt a legmagasabb rangú cári tisztviselő: az orosz hatóságok németországi titkosszolgálatának a főnöke lett. Fő feladata a haladó ifjúsági szervezetek megfigyeltetése és a megtudott titkok Szentpétervárra való eljuttatása volt. Ez a megbízatása azonban mégis kitudódott, a tájékozott ifjúság tudomást szerzett róla. Amikor ez kiderült, egy felháborodott diák, Karl Sand tőrrel megölte. Sandot kivégezték, a forradalmi ifjúság Európa-szerte a maga hősét és vértanúját siratta, az akkor húszéves [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]] "Tőr" című költeményében állított emléket Kotzebue gyilkosának.

Több mint 200 színpadi művet - tragédiát, komédiát, rémdrámáknak beillő "lovagdrámákat" - írt. Ezeket versengve játszották a [[Német-Rómairómai Birodalom]] színházai, a francia, orosz, olasz, osztrák, magyar játékszínek. A [[19. század]] harmincas éveiben - jó évtizeddel a szerző halála után - magyar fordításban 20 kötetnyi Kotzebue-dráma jelent meg. Még egy további évtizedre sem volt szükség, és mintha egyszerre elfelejtették volna. Hajdan leghíresebb - talán viszonylag legjobb - darabjai sem kerültek újra színre. Ezek az "Embergyűlölet és bűnbánat" meg a "Német kisvárosok". Az előbbi igazi szentimentális játék a házasságtörő asszonyról, aki megtisztul a lelkifurdalásban, és derék férje megbocsát neki. Fél Európa zokogott a nézőtéren. A másik szatíra volt a vidéki kispolgárok ostobaságairól.