„Beszédaktus-elmélet” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
42. sor:
===Searle osztályzása===
 
John R. Searle, Austin tanítványa, rámutatott mestere gyengéire., Előszörés isa szerintekülönböző Austinigék nemosztályozása beszédaktusokat,helyett hanema igéketbeszédaktusokat próbált osztályozniértelmük, másodszor pedig arra hívta fel a figyelmetcéljuk, hogyazaz illokúciós ezterejük azfelől osztályzástközelítve nem lehet generálnirendszerezte, a nyelvet megváltoztatvaés a kategóriákatkövetkező isöt módosítani kellene. 1976beszédaktus-bantípust azkülönböztette alábbimeg: kategóriákat publikálta:
# reprezentatívumok: azaz a beszélő tagad, beszámol, megerősít
# direktívumok: azaz a beszélő kér, felszólít, parancsol
# komisszívumok: a beszélő különböző mértékben elkötelezi magát, azaz garantál, esküszik, megfogad
# expresszívumok: a beszélő állást foglal egy tényállással kapcsolatban, azaz bocsánatot kér, sajnálja, gratulál, megköszön
# deklarációk; a beszélő megváltoztatja egy tárgy, szituáció külső státuszát pusztán azzal, hogy kimondja „lemondok, megkeresztellek, hadat üzenek…”
 
Searlenél maradva feltétlenül meg kell említeni azt az elgondolását miszerint különbség fedezhető fel illokúciós cél és illokúciós erő között. A kérés és a parancs illokúciós célja azonos, csak illokúciós erejükben térnek el egymástól.
Searle ellentmond Austinnak a beszédaktus végrehajtásának kérdésében is. Szerinte ez az alábbi tevékenységekből épül fel:
* Megnyilatkozási aktus
* Propozícionális aktus
* Illokúciós aktus
 
'''1. Asszertívum'''
Searle érdeme az is, hogy teljesebbé teszi a beszédaktusok végrehajtásának feltételrendszerét.
 
Az asszertív beszédaktusok a propozíciót a világ tényállásainak reprezentálásaként mutatják be, és céljuk, hogy elkötelezzék a hallgatót az állítás igazsága mellett, de legalábbis vélelmeit alakítsák. Az asszertívumok használatakor a beszélő szavait a világhoz igazítja, saját elgondolásait juttatja kifejezésre, így azok egyaránt lehetnek igazak és hamisak – a beszédaktus őszinteségi feltétele a hiedelem.
 
A beszélő propozicionális hozzáállását fejezi ki az adott a tényállásról.
 
'''Példák:''' kijelentés, leírás, osztályozás, magyarázat, dicsekvés, eskü stb.
 
:''Szerintem igenis léteznek földönkívüliek.''
:
:''Legtöbbjük alacsony, zöld, nagy szemű lény, és mindkét kezükön három ujj van.''
:
:''Aki kételkedik ebben, az téved.''
 
 
'''2. Direktívum'''
 
A direktívumok illokúciós lényege rávenni a hallgatót, hogy a propozíciós tartalomnak megfelelően alakítsa viselkedését. Ebben az esetben a világot akarjuk a szavakhoz igazítani, vagyis a beszédaktus révén szeretnénk elérni, hogy amit kimondunk, az megtörténjen a világban is. A direktívumok őszinteségi feltétele a vágy, ezért nem lehetnek igazak vagy hamisak csak megfogadottak/elutasítottak, beteljesültek/beteljesületlenek.
 
A beszélő vágyát fejezi ki, és célja a címzett szándékainak befolyásolása.
 
'''Példák:''' utasítás, parancs, kérés, könyörgés, javaslat, figyelmeztetés, tiltás stb.
 
:''Kérlek, csukd be az ablakot!''
:''Becsuknád az ablakot?''
:''Könyörgöm, ne szellőztesd ki az egész lakást!''
 
 
'''3. Komisszívum'''
 
Minden komisszívum valamilyen elkötelezettség a beszélő részéről, melyben vállalja a propozíciós tartalomban megjelenített aktus lefolyását. A beszédaktus révén a világot próbáljuk a szavakhoz igazítani azáltal, hogy elkötelezzük magunkat valamilyen jövőbeli cselekedet megtétele mellett. A komisszívumok őszinteségi feltétele a szándék, ebből adódóan nincs igazságértékük - megvalósítottak, betartottak, megszegettek lehetnek.
 
A beszélő szándékát, jövőbeni viselkedését rögzíti, többször a címzett vágyaira irányul.
 
'''Példák:''' ígéret, fogadalom, felajánlás, megállapodás, jótállás, terv, eskü stb.
(A fenyegetés is ide sorolható, de a többi példával ellentétben ez nem a hallgató a javát szolgálja, hanem érdekei ellen szól.)
 
:''Holnap Párizsba utazom.''
:''Megígérem, hogy hozok neked valami finomságot.''
:''Választhatsz, hogy bort, sajtot vagy csokit szeretnél inkább.''
 
 
'''4. Expresszívum'''
 
Az expresszívum illokúciós lényege egyszerűen a beszédaktus őszinteségi feltételének a kifejezése. Ebben az esetben szavainkat igazítjuk a világhoz, de nem a vélelmeink, hanem érzelmi viszonyulásaink kerülnek előtérbe. A propozíciós tartalom és a valóság között feltételezett az egyezés, ezért a megfeleltetési irány nulla: „Gratulálok, hogy megnyerte a díjat!” - magától értetődőnek tekintjük, hogy megnyerte a díjat. Az expresszívum őszinteségi feltétele típusonként változik. Például: Egy bocsánatkérés akkor őszinte, ha a beszélő őszintén sajnálja, ami miatt bocsánatot kér. A gratuláció akkor őszinte, ha a beszélő őszintén örül annak, amiért gratulál a hallgatónak.
 
Cél a beszélő érzelmeinek kifejezése, a címzett érzelmeinek befolyásolása.
 
'''Példák:''' bocsánatkérés, köszönetnyilvánítás, gratuláció, felköszöntés, részvétnyilvánítás
 
:''Gratulálok a sikeres nyelvvizsgádhoz!''
:''Én pedig köszönöm a sok segítséget, anélkül nem sikerült volna.''
:''Sajnálom, hogy a másik tanárnővel nem volt szerencséd, de a lényeg, hogy most már végre megvan az a nyelvvizsga!''
 
 
'''5. Deklaráció'''
 
A deklaráció illokúciós lényege előidézni a világban valamilyen változást a világ megváltozott reprezentációjával. Kizárólag a beszédaktus sikeres végrehajtása révén tényleges változásokat idéz elő a világban, azonnal végrehajt valamilyen változást a nem-nyelvi világban. Tehát ezzel a beszédaktussal egyszerre igazítjuk a világot a szavainkhoz és szavainkat a világhoz. Ha a pap sikeresen férjnek és feleségnek nyilvánít egy párt, ha a bíróság felmenti a vádlottat vagy ha az ország hadat üzen, azzal egy olyan tényállás válik létezővé a világban, ami azelőtt nem létezett.
 
A beszélő jogosítványainak érvényesítése.
 
'''Példák'''
 
:''A: Felmondok!''
:''B: Még hogy felmond, ki van rúgva!''
:''C: Kár vitatkozniuk, ugyanis mindketten le vannak tartóztatva!''
 
 
Készült John R. Searle: Elme, nyelv és társadalom, Vince kiadó, 2000. 147-152. alapján.
 
===Récanti===