„Nicolas Poussin” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a clean up, replaced: {{commons}} → {{commonskat|{{subst:PAGENAME}}}} AWB |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[Fájl:Nicolas Poussin 078.jpg|right|thumb|180px|'''[[Önarckép]]''', ([[1650]]), [[Musée du Louvre]], [[Párizs]]]]
'''Nicolas Poussin''' ([[Les Andelys]], ([[Normandia]], [[1594]]. [[június 15.]] – [[Róma]], [[1665]]. [[november 19.]]), francia [[barokk]] festő.
8 ⟶ 7 sor:
Párizsban ismerkedett meg [[Marino]] költővel is, aki Poussin figyelmét a görög és római [[mitológia|mitológiára]] irányította, különösen [[Ovidius]] Metamorfózisára. Poussin később illusztrálta Marino [[Vénusz]]ról és [[Adonisz]]ról írott eposzát is.
1624-ben Rómába költözött, ahol Marino bemutatta [[Giulio Sacchetti]] [[kardinális]]nak, aki [[VIII. Orbán pápa]] unokaöccsének, Francesco Barberininek ajánlotta tovább a fiatal francia festőt. Ekkor ismerkedett meg Jacques Stella és Claude Lorrain festőkkel, továbbá Cassiano del Pozzóval, Barberini kardinális titkárával és a német származású festővel és íróval, Joachim Sandrarttal. Rómában [[Tiziano]] és [[Raffaello]] művei mellett ókori remekműveket tanulmányozott. 1630-ban feleségül vette Anne Marie Dughet-et, egy Rómában élő francia szakács lányát.
Külföldi festőként eleinte nagy nehézségei voltak Rómában, mivel a legtöbb megbízást a nagy nemesi családok és a [[pápa (egyházfő)|pápa]] adta, akik viszont a már ismert és hazai festőknek részesítették előnyben. 1627-ben [[Gian Lorenzo Bernini]] ajánlására és Barberini közvetítésére, akinek a megrendelésére éppen a híressé vált "Germanicus halála" című festményen dolgozott, megbízást kapott a [[Szent Péter Bazilika]] egy oltárképének megfestésére, amely [[Szent Erasmus]] mártírhalálát ábrázolja, de ez kevés pozitív visszhangot keltett és Poussin nem kapott több megbízást oltárkép festésére. [[1631]]-ben tagja lett az Accademia di San Luca-nak.▼
[[XIII. Lajos francia király|XIII. Lajos király]] meghívására 1641-ben [[Párizs]]ba ment, ahol fényes fogadtatásban részesült, elhalmozták megrendelésekkel. Ekkor festette az ''Utolsó vacsorá''t (St.-Germain-en-Laye kápolna), Xaveri szt. Ferencet a japániak között stb. Rajzokat készített a királyi szőnyeggyár és a [[Louvre]] nagy csarnoka falfestményei számára, de megunván ellenségei fondorlatait, 1642 szeptember havában végleg Rómába tért vissza. A következő időben festette legtökéletesebb műveit. 1643-ban készült ''Szent Pál látomása'' (Páris, Louvre), 1644 és 1648 között készítette el a ''Hét szentség'' második sorozatát (London, Bridgewater képtár), ugyanekkor keletkeztek még: a ''Mózes fölfedezése'', a ''Diogenes'', a ''Salamon ítélete'' (Louvre), a ''Polyphemus'', a ''Mózes forrást fakaszt a sziklából'' (Szt.-Pétervár), ''A horák tánca'' (London, Hartforg-House), ''A Parnasszus'' (madridi muzeum), az ''Árkádiai pásztorjelenet'' (Louvre) és számos egyéb festménye, melyekhez az ó- és új-testamentumból, a mitologiából és az ókori történelemből merített ötletet. Élete vége felé főleg tájképfestéssel foglalkozott.
Követőinek és tanítványainak száma igen nagy, festményei után rendkívül sok metszetet készítettek. Poussinben a franciák legnagyobb festőjüket ünneplik és méltán. Korában, amikor a technika tökéletessége volt a fő szempont és az olasz mesterek utánzása mindenkit magával ragadott, finom, művészi érzékkel fordult az ókor és a természet felé, kiválasztván mindazt, ami világos, egyszerű, előkelő francia-klasszikus szellemének megfelelt. A rajzra fektette a fő súlyt, de alakjai sohasem válnak absztrakciókká és színezése, ha nem is ragyogó: egységes, heroikus tájképfestés megalapítása. Szigorú formaérzék és a természet bámulatos ismerete, nagyszerű hangulat és a légtávlat tökéletessége egyesülnek bennük.
▲Külföldi festőként eleinte nagy nehézségei voltak Rómában, mivel a legtöbb megbízást a nagy nemesi családok és a [[pápa (egyházfő)|pápa]] adta, akik viszont a már ismert és hazai festőknek részesítették előnyben. 1627-ben Gian Lorenzo Bernini ajánlására és Barberini közvetítésére, akinek a megrendelésére éppen a híressé vált "Germanicus halála" című festményen dolgozott, megbízást kapott a [[Szent Péter Bazilika]] egy oltárképének megfestésére, amely Szent Erasmus mártírhalálát ábrázolja, de ez kevés pozitív visszhangot keltett és Poussin nem kapott több megbízást oltárkép festésére. [[1631]]-ben tagja lett az Accademia di San Luca-nak.
== Művei ==
38 ⟶ 41 sor:
* 1664 Apolló és Daphne, befejezetlen, Louvre, Párizs
==
*Peter Joch: Methode und Inhalt. Momente von künstlerischer Selbstreferenz im Werk von Nicolas Poussin. Kovac, Hamburg 2003, ISBN 3-8300-0999-2
*Elizabeth Cropper, Charles Dempsey: Nicolas Poussin. Friendship and the Love of Painting. Princeton NJ 1996 ISBN 0-69104449X
*{{Forrásjelzés-Pallas}}
{{commonskat|Nicolas Poussin}}
==
* [[Külföldi festők listája]]
| |||