„Granikoszi csata” változatai közötti eltérés

Sándor az átkelést úgy tervezte, hogy azok az egységek, amelyeknek a folyó átszelése komolyabb kihívást jelent (így például a hosszú lovassági [[Szarissza|szarisszával]] felszerelt ''prodromosz''ok) a könnyebben járható partszakaszokon vágjanak át. A seregeknek a folyó folyásirányával megegyező irányban, átlósan kellett átkelniük, hogy gyorsabban haladjanak, így ráadásul a perzsák nehezebben tudták kiszámítani, hogy a partnak melyik szakaszán fognak megérkezni. Először a könnyűlovasok és a gyalogosok keltek át, akik jól felszerelt páncélzatuknak köszönhetően ki tudták védeni a lándzsák és nyilak rájuk zúduló záporát, azonban a túlparton az ellenséges lovasság túlerőben lévő legjavával találták szembe magukat. Súlyos veszteségek közepette visszaszorultak a folyóhoz, ám addigra feladatukat jórészt teljesítették: a perzsa támadás lendületét felfogták, így Sándornak lehetősége nyílt az ellentámadásra. Sándor elit lovaszázadánaklovasszázadának élén a legelkeseredettebb közelharcba vetette magát bele, ahol számos perzsa főtiszt őt magát akarta megölni. Egyikük annyira közel jutott hozzá, hogy a sisakjára tudott csapni, azonban Sándort a kegyelemdöféstől egyik tisztjének, „Fekete” [[Kleitosz]]nak a gyors közbelépése végül megmentette.<ref name="ABB6669" /><ref name="Moerbeek" /><ref name="MW3435" />