„Hutÿra Ferenc” változatai közötti eltérés

Szepeshelyi '''Hutÿra Ferenc''' ([[Szepeshely|Szepeshely-Zsibra]], [[1860]]. [[szeptember 6.]] – [[Budapest]], [[1934]]. [[december 21.]]) állatorvos, orvos, patológus, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező (1910), rendes (1921), majd tiszteletbelitiszteleti (1934) tagja. A magyarországi [[állatorvos-tudomány]] kimagasló jelentőségű, világszerte elismert alakja, az állatorvosi [[patológia]], [[járványtan]], [[belgyógyászat]], [[immunológia]], [[szerológia]] és [[virológia]], valamint az igazságügyi állatorvostan terén végzett munkássága egyaránt kiemelkedő. Nevéhez fűződik a korszerű [[orvostudomány|humánorvosi]] szemlélet és gondolkodásmód meggyökereztetése az állatorvos-tudományban. A budapesti [[Állatorvostudományi Egyetem|Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola]] megszervezője és három évtizeden keresztül rektora volt.

Az 1890-es évek elejétől aktívan részt vett az [[Állatorvostudományi Egyetem|Állatorvosi Akadémia]] szervezeti átalakításában, s 1897-ben a tanintézet igazgatója lett. 1899-ben nyilvános rendkívüli tanári címet kapott, egyúttal az önállósodott Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola első rektora lett, s ezt a posztot egészen 1931-ig betöltötte. 1901-ben a belgyógyászati klinika vezetését átadta [[Marek József]]nek, s a főiskola járványtani intézetének munkáját irányította tovább. 1906-ig a húshigiénia (1917-től ideiglenesen megbízták a patológiai tanszék vezetésével is), 1927-ig a járványtan, 1927-től haláláig a törvényszéki állatorvostan tárgykörök előadó tanára is volt, 1917-ben pedig ideiglenesen megbízták a patológiai tanszék vezetésével is.

1906-ban udvari tanácsossá nevezték ki, 1917-ben nemesi címet kapott, és felvette a ''szepeshelyi'' előnevet. 1927-től haláláig az Állatorvosi Főiskola képviseletében a felsőház tagja volt. 1931-ben a rektorságról lemondott, 1933 augusztusában pedig a szervezetén elhatalmasodó betegsége miatt a tanítástól és a tudományos közélettől egyaránt visszavonulva, nyugdíjba ment.

Pályája elején főként a [[patológia|humánpatológia]] érdekelte, első tudományos közleményei is e tárgyban jelentek meg, többek között a [[nyitott gerinc]] ''(spina bifida)'' és a [[májtumor]] kórtanáról. Az 1880-as évek közepén tudományos érdeklődése az [[állatorvos-tudomány]] felé fordult. Elsősorban állatjárványtannal, a fertőző állati betegségek [[patológia]]i és [[élettan|fiziológia]]i kutatásával, diagnosztizálásával és belgyógyászati kezelésével foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a [[tuberkulózis]] (gümőkór), a [[takonykór]], a [[tenyészbénaság]], a [[keleti marhavész]], a [[lépfene]], a [[sertésorbánc]], a [[tetanusz]], az [[Aujeszky-kór]], és sok más állatbetegség vizsgálatában, beazonosította és leírta a sertés [[brucellózis]]át, de legjelentősebbek a [[sertéspestis]]sel (sertésvész) kapcsolatos kutatásai voltak. Az 1895 körül Magyarországon is felbukkanó, amerikai eredetű betegségről kimutatta annak [[vírus]]jellegét, s munkatársaival kidolgozott egy a sertéspestis ellen, az 1950-es évekig világszerte alkalmazott [[védőoltás|oltóanyagot]]. Első akadémiai székfoglalóját is e témában tartotta 1912-ben ''(A sertéspestis elleni immunizálás kísérleti alapja).'' Sertéspestis-vizsgálatainak tudományos, kísérleti hátteréül hozta létre [[Köves János (állatorvos)|Köves Jánossal]] együtt 1907-ben azt a [[Budapest X. kerülete|kőbányai]] virológiai laboratóriumot, amely 1912-től [[Phylaxia Pharma Rt.|Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalat]] néven működött tovább, s ma is Magyarország egyik vezető állatgyógyászati termékeket gyártó vállalata. Immunológiai és szerológiai vizsgálatai során a szarvasmarhák látens fertőzésének felderítésére elsőként használta a [[tuberkulin]]t (1891), az [[inapparens fertőzés|inapparens (tünetmentes) fertőzöttség]] kimutatására bevezette a [[mallein-próba|mallein-próbát]]próbát (1907), s ugyancsak elsőként mutatott rá az oltási komplikációk lehetőségére.

Tudományos eredményei elismeréseként a [[Magyar Tudományos Akadémia]] 1910. április 28-án levelező, 1921. május 8-án rendes, 1934. május 11-én tiszteletbelitiszteleti tagjává választotta, 1932-ben a IV. (Orvostudományi) Osztály másodelnöke lett. Emellett rendes (1918), majd tiszteletbelitiszteleti (1928) tagja, 1933-tól másodelnöke volt a [[Szent István Akadémia|Szent István Akadémiának]] is. 1902-ben a Belga Királyi Orvostudományi Akadémia ''(Académie royale de médecine de Belgique),'' 1904-ben a Torinói Mezőgazdasági Akadémia ''(Accademia di Agricoltura di Torino),'' 1929-ben a Francia Állatorvosi Akadémia ''(Académie vétérinaire de France),'' 1933-ban a Francia Biológiai Társaság ''(Société biologique de France)'' és a Finn Állatorvosi Szövetség ''(Suomen Eläinlääkäriliitto)'' levelező tagjává választották. A Svéd Állatorvosi Egyesület ''(Sveriges Veterinärförbund)'' 1906-ban, a londoni Állatorvosok Királyi Akadémiája ''(Royal College of Veterinary Surgeons)'' 1914-ben hívta tiszteletbelitiszteleti tagjai sorába. 1900-tól haláláig alelnöke volt az [[Országos Állategészségügyi Tanács]]nak, 1920-tól pedig a [[Budapesti Királyi Orvosegyesület]]nek és a [[Magyar Természettudományi Társaság]]nak. 1921-től alapító tagja és igazgatóbizottsági elnöke volt a párizsi székhelyű [[Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal]]nak ''(Office international des épizooties).'' Több felsőoktatási intézmény díszdoktorává választotta: 1909-ben a [[Bécsi Állatorvos-tudományi Egyetem|bécsi]], 1911-ben a [[Berlini Szabadegyetem|berlini állatorvos-tudományi főiskola]] tiszteletbeli doktora, 1922-ben pedig a [[Pécsi Tudományegyetem|pécsi Erzsébet Tudományegyetem]] tiszteletbeli nyilvános rendes tanára lett.

Úttörő jelentőségű, nagy ívű munkássága és életműve tiszteletére a [[Magyar Országos Állatorvos Egyesület|Magyar Agrártudományi Egyesület Állatorvosok Társasága]] 1961-ben megalapította a [[Hutÿra Ferenc-emlékérem|Hutÿra Ferenc-emlékérmet]].[http://www.moae.hu/(Microsoft%20Word%20-%20HUTYRA-alap.pdf] A fővárosi Állatorvos-tudományi Egyetem parkjában áll Hutÿra 1937-ben felállított mellszobra, [[Maugsch Gyula]] műve. Az [[Állatorvostudományi Egyetem]] közelében, utcát neveztek el róla, az [[Erzsébetváros]]ban.